Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)

1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

18 és ran, aki nem. Essenek gondolkozóba az elrtársak azon, hogy aki fél fegyelmezni, aki idegenkedik a fegyelmezéstől, abba agyanuba kerülhet, hogy msga sem tűri a fegyelmet. Elég erős próbája annak, hogy magam mennyire állom a fegyelmet, mennyire ragyok hajlandó a fegyelmet eltűrni, hogy kész ragyok-e arra, hogy tanitr anyaim at fegyelmezzem.

Rátérek a fegyelmi eljárások kérdésére. Engedjék meg, hogy saját tapasztalataimra hivatkozzam. Elég hosszúra nyúlt adrai- nisztrativ pályafutásom alatt elég sok fegyelmi bizottság munkáját láttam személyesen vagy olvastam a jegyzőkönyvet. Kétféle helytelen személyi magatartás szökött mutatkozni. Az egyik az, araikor a tanár még a fegyelmi során is egy kissé vigyáz a népszerűségére és amikor egy súlyos hiba kijavifásáról, a közösségi erkölcs megjavításáról van szó, nem az ifjúság megértésének egyszerű érzése vezeti, hanem bizonyos mértékig arra kacsingat, hogy mit fognak ehhez szólni, hogy 6 itt hogyan foglal állást. De láttam olyat is, amikor valaki a fegyelmi eljárást megelőző megbeszélés hatására ridegen, a tényéktől sem befolyásol- tatva magát vitte keresztül előre elhatározott álláspontját.

Azt hiszem, sem a népszerűség ilyen keresésétől, sem a paragrafusrágás ridegségétől nem szabad függniök a fegyelmi eljárásoknak: itt van szükség a nevelői egyéniségre, aki előtt ott van az egész közösség érdeke, aki az ifjúság megértő barátja, nem törődik xsks vele, hogy az ő személyiségének milyen szerepe lesz abban az eljárásban, hanem azt nézi, hogy annak, aki a fegyelmi bizottság előtt áll, az évfolyamnak és az egyetemnek mi az érdeke.