Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)

1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

- . ян-19Felvetődött az őszinteség kérdése. Felmentre érzem magam, hogy erről a kérdésről többet beszéljek, mert már két ízben is felvetettem kari ülésén is. Az őszinteség kérdésében abból vizsgázik a tanár, hogy vájjon amikor a hallgatók problémáikat, esetleg helytelen nézeteiket feltárják előtte, ezt azért teszik**e, mert sohasem mond nekik ellent és ennek- következtében tanítványai a saját ferde vagy helytelen nézeteik cinkosának érzik őt, vagy pedig azért teszik, mert érzik azt, hogy az a tanár megbecsüli őket annyira, hogy vitába száll velük, eligazítja helytelen nézeteiket, hogy keményen szembeszáll azokkal, ha kell, mégis dorgálja őket azokért a nézetekért, amelyeket eléje tárnak. Azt hiszem, hogy ez a vitaszellem tisztaságán múlik, ami pedig szintén a mi kérdésünk körébe tartozik.

Felvetődött, vájjon lehetséges-e vita tanár és diák között. Az igazi tanáregyéniség, akinek igazi tanár tekintélye van, nyugodtan vitába szállhat tanítványaival, azzal a к megszorítással, hogy a tekintély! érvekről le kell mondani. Az a tanár tud jól vitatkozni tanít ványai vad., aki azon a fokon áll, hogy nem kell tekintélyi érvekre támaszkodnia, hogy

a tanítvány még egy rezdüléséből sem érzi meg annak a lehető- %

ségét, hogy egyszercsak az érvek zápora közepette fel fog szaladni a katedrára, előhúzza a noteszát és beír egy rossz jegyet neki, hanem ahol a tanár le tud mondani a vitában a tekintélyi érvekről, úgy tudja állami a vitát, ahogy tudósnoz és tanárhoz illő.