Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)
1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
- 2 mas termetű ember volt. Egy prédikációját úgy kezdte, hogy OA алгМ-^ felment a katedrára, irtózatos testi erejével rávágott Швн'" MÁ c C-l Jс Г / Jía» hogy csak úgy dongott és utána igy k^zdtel "Ugy-e, megijedtetek, pedig csak egy halandó ember ereje dobbantotta meg az asztalt? Hát mit fogtok szólni, ha az örökkévaló Isten dörög majd le rátok4" Egy fiatal theológus, akinek nagyon megtetszett a példa, elmenvén valahová szent tanítást \ ' mondani, szintén ráütött az asztalra keskeny öklével, majd vékony hangján rebegte: "Ugy-e, megijedtetek?" /Derültség./ Hát senki sem ijedt meg, mindenki nevetett rajta. Nyilvánvaló ebből a triviális példából, hogy a személyiség szerepe azonos szövegnél is döntő jelentőségű és ezt a személyes hatást nem könnyű megteremteni. Volt egy rendkívül ezigoru tanárom, akit minden szigorúsága ellenére mi, tanítványai úgy hivtunk, hogy "atya". Amikor egyezer arról volt szó a tanári karban, hogy a tanárok közül kinek mi a gúnyneve és kiderült, hogy a kitűnő orientalistának, Ostende Salamonnak Slajmi, a kitűnő Szabónak, hogy "spulni", akkor vele közölték, hogy az ő gúnyneve "atya", mire ő azt felelte, hogy ez nem gúnynév. És valóban nem az, mert ugyanakkor volt egy tanárunk, aki minden óráját azzal kezdte amikor végre lecsillapult az a rettenetes, pokoli zaj, amellyel fogadtuk, hogy miért viselkedtek igy, hiszen és atyátok vagyok atyátok helyett, édes fiaim. Ezt fatakámnak hivtuk és a folyosón ezt is kiabáltuk utána. /Derültség./ Ha valaki kijelenti magáról, hogy 6 nevelő egyéniség, ezzel még nem lehet személyi hatást gyakoA * rolni. Nem ez a titka annak, hogy személyi kontaktust tudjak teremteni, ehhez nem elég az elhatározás. A nevelő munkának ezzel a faktorával kapcsolatban általá-