Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)
1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
К а г а. о з Tibor elnök: T. Tanácsülés! Az Irodalomtudományi Kar és a Történettudományi Kar közös tanácsülését, illetve közös nevelésügyi ankétjét megnyitom. Felkérem Bóka László tanszékvezető egyetemi tanár elvtársat, szíveskedjék előadását megtartani "A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben" cimmel. Bóka László tanszékvezető egyetemi tanárai W*f§kwm T. Tanácsülés! Meglehetősen zavartan kezdek hozzá referátumomhoz, miután mindnyájunk kezében ott van Világhy Miklós elvtársnak, a jogi kar dékánjának "A tanári egyéniség maga( tartása, példamutató szerepe az egyetemi nevelő munkában" eimü, a magyar szakirodalomban úttörő tanulmánya. Valójában nem is tudom, miért nem azt a megoldást választotta a két kar, hogy ezt a kitűnő tanulmányt tegye a vita alapjává, de * t t miután a döntés mégis igy szólt, engedjék meg, hogy ezt a tanulmányt néhány szemponttal kiegészítsem és a kérdést vitára előkészítsem. Amit elmondok, az nagyobbxaréixrászt triviálisnak nevezhető, miután saját személyes tapasztalataimon alapul és nem lép fel az elvi összefoglalásnak azzal az igényével, mint Világhy elvtárs - ±яшйк*±ат£ ismételm - kitűnő, példamutató tanulmánya. / ( ' , A tanári egyéniség szerepéről szólva előszöris ki kell azt mondanunk, hogy a nevelő munkának mint mindenfajta hatásnak, mindenfajta olyan munkának, amely hatásnak nevezhető, egyik alapvető titka egy személyes viszony, egy kontaktus. Mem kell ezt sokat magyaráznom. Már az antik klasszikusok megmondták: si duo faciunt idem, non est idem és ismeretesek az ezzel kapcsolatos örökéletü példák, igy a hírneves debreceni prédikátor esete, aki шя mint mondották, hatal-
