Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 9.a.1.)
1955-08-23 / kari tanácsülés - 1./ A kari vezetés kérdései
855-139/1955. m LOiUAöS tEVL! TiEA ományeí4 JEGYZŐKÖNYV az Eötvös Loránd Tudományé gyétem Nyelv- és Irodalomtudományi Kara 1955. augusztus 23-án tartott kari tanácsüléséről. Napirend: A kari vezetés kérdései. Előadó a dékán. Jelen voltak: Bóka László dékán, Kardos Lajos dékánhelyettes, I. Tóth Zoltán a Történettud. Kar dékánja, ürtutay Gyula, Tolnai Gábor, Moravcsik Gyula, Eckhardt Sándor, Waldapfel József, Marót Károly, Tálasi István, Hadrovics László, Kardos Tibor, Szabó Árpád egyetemi tanárok, Lutter Tibor, Sárkány László, Ágoston György, Hollós István tanszékvezető egyetemi docens, Sz. Kispál Magdolna, Herman József, Mollay Károly egyetemi docens, Kékes Andor a Tanulmányi Osztály vezetője, Horváth Károlyné a Szakszervezeti Bizottság elnöke, Dallos György egyet, adjunktus, Bérezik Árpád az Oktatásügyi Minisztérium részéről, Háli Anna a Személyzeti Osztály részéről, Papp Károly a Pártbizottság részéről, Ökrös Lászlóné a Marxista Tanszék részéről és Szobotka Tibor kari titkár. Bóka László dékán napirend előtt közli a kari tanácsüléssel, hogy Tamás Lajos professzor külföldi útja, Turóczi-Trostler József és Kniezsa István professzorok üdülésük miatt a tanácsülésen részt venni nem tudnak, távolmaradásuk kimentését kérik. Bóka László dékán ezután előadja a tanácsülés egyetlen napirendi pontját: Üdvözlöm a Kart viszonylagos felgyógyulásom alkalmából és köszönöm azt a sok érdeklődést, baráti látogatást, biztató szavakat s az élethez visszaédesgető könyveket, amivel ágyam köré annak a légkörét teremtették, hogy nemcsak kötelesség, hanem kívánatos is tovább élnem és dolgoznom. Gyógyulásomat azért nevezem viszonylagosnak, mert mindazt a terhet, melyet elfúlva, neki-neki veselkedve, el-elbotolva hordoztam, teljes egészében tovább vinnem nem szabad s nem is lennék képes rá. Ezért kértem pártunkat és kormányunkat, hogy a legkedvesebbet, de a leg- sulyosabbat, a kar vezetésének szép munkáját bízza nálam erősebbre. Kérésem meghallgatásra talált, - hiszen egy amúgyis fennálló helyzetet kellett legalizálni: ez év áprilisa óta nem vettem részt a kar munkájában. Most, hogy ezt bejelentem, megragadom az alkalmat, hogy köszönetét mondjak a kari tanácsnak és karunk minden oktatójának azért a meghálálhatat lan segítségért, amivel munkámban támogattak: segítségüknek volt köszönhető, hogy ennek a munkának nem éreztem terhét, csak gyönyörűségét. Itt mondok köszönetét pártomnak, a szak- szervezetnek, a DISZ-nek, - náluk nélkül annyit sem érhettem volna el, amennyit sikerült mégiscsak elérnem s ha volt hiba és hiány a munkámban s ezt én tudom csak igazán, hogy mennyi volt, annak főoka az, hogy^nem éltem ezz el a segítséggel úgy, ahogy erre módom lett volna. Végül, hadd mondjak itt köszönetét azoknak, akik munkámat közvetlenül segítették, mint munkatársaim, Kardos Lajos dékánhelyettesnek, Szobotka Tibor kari titkárnak, Nagy Mihálynak, Kékes Andornak, Rácz Vilmának, Pápa Györgynének, nemcsak lelkiösmeretes jó munkájukért, hanem azért, hogy kezdeményeztek ott, ahol én nem ismertem fel a tennivalót, bíráltak ekkor, amikor én nem láttam a
