Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 9.a.1.)
1955-08-23 / kari tanácsülés - 1./ A kari vezetés kérdései
-2hibát. S hadd köszönjek át végül karunk keretén túlintve, a testvérkar dékánjának, I. Tóth Zoltánnak és dékánhelyettesének, Székely Györgynek, akik lehetővé tették, hogy munkámat soha nem zavarta testvérharc, de mindig segítette az elvtársi és baráti támogatás. A lelépő dékánnak két kötelessége van. Az e^yik igen súlyos, le kell vonnia működése tanulságait, meg kell bírálnia munkáját. A másik igen kedves, neki jut az a megtisztelő feladat, hogy a kari tanács meghallgatása után javaslatot tegyen utódjára. Engedtessék meg nekem, hogy ezúttal én csak kedvesebb^kötelesságeianek tegyek eleget. Nem mintha ki akarnék térni a rám váró súlyos feladat elől. De egyelőre nem ismerem annak a kari tanácsülésnek anyagát sem, mely az elmúlt félévet megbírálta és értékelte, nem ismerem azokat a fontos megállapításokat sem, melyeket Egyetemünk pártbizottsága karunk munkájáról tett. Bizonyára a jövő tanév munkatervének megvitatása során módot nyújt nekem a kari tanács arra, hogy ezt a szép munkát a magam tapasztalataival és a magam hibáinak feltárásával segítsem. A másik feladattal azonban nem várhatunk: sürget a feladat, hogy az új dékánnak módot adjunk arra, hogy munkájára felkészülhessen. Ennek a felkészülésnek hiányát magam súlyosan éreztem, - emlékezhet rá a kari tanács, hogy engem e helyre a mi feledhetetlen barátunknak, Bolgár Eleknek betegsége egyik napról a másikra állatott, huszonnégy órám sem volt arra, hogy átgondoljam feladataimat. Mire kell gondolnunk akkor, amikor a kar vezetőjének személyére javaslatot teszünk? Olyan embert kell választanunk, akinek ideológiai felkészültsége, a politikai munkában szerzett jártassága, elvszilárdsága és a párthoz való viszonya biztosítékot nyújt arra, hogy határozott eszmei-politikai következetességgel fogja érvényesíteni a marxiz- mus-leninizmus ideológiáját és pártunk és államunk politikáját karunk munkájának egészében. Ebben az alapkövetelményben valójában minden további követelmény bennfoglaltatik. Mert ebből következik,az, hogy olyan embert kell választanunk, aki alkotó tudós, tehát alkalmas arra, hogy karunkat azon az úton vezesse, amire legutóbb Eogarasi Béla mutatott, mint követendő példára, beszámolva arról, hogy a Lomonoszov Egyetem a tudománynak milyen soha ki nem alvó tüzü kohója, olyan embert kell választanunk, aki szenvedélyes nevelő, aki előtt a leninista ember Sztálin-fogalmazta eszménye ragyog,mert nekünk, kulturális forradalmunk posztjaira olyan sokoldalú, szakmájukban jól képzett, a társadalom életében otthonosan mozgaó, politikailag szilárd tanárokat, újságírókat, muzeológusokat, szervezőket kell nevelnünk, akik hivatást látnak maguk előtt, akiket vonzanak a nehéz feladatok, a felelősségteljes posztok s ott meg is tudják állni a helyüket s végül olyan embert kell választanunk, aki tudja, hogy a kar eszmei céljait elvi alapon nyugvó szervező munkával, az állami fegyelmet biztosító erkölcsi következetességgel kell és lehet megvalósítani, de akiből hiányzik mindenfajta bürokratizmus és e közösséget lenéző önkényeskedés, tehát szervező munkájához nem apparátust keres és nem fejbólintó jánosokat, hanem munkatársakat és barátokat teremt köré a felelős vezetőnek kijáró bizalom, aki szereti az ifjúságot, bízik az ifjúságban s intézkedéseit, fegyelmező munkáját ez a szeretet és ez -a bizalom teszi organikussá, illetve sikeressé. Súlyos követelmények ezek, de súlyosak a feladatok is és nincs közöttünk olyan hiú ember, aki azt mondhatná önmagáról, hogy ezeknek mindegyikét megtestesülve érzi önmagában. De igenis van közöttünk nem egy olyan, akiről tudjuk, hogy ehhez az eszményhez igazodik s képességeiben, munkájában és jellemében meg van a garancia arra, hogy