Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 9.a.1.)
1953-10-15 / kari tanácsülés - 1./ Folyó ügyek - 2./ A burzsoá ideológia maradványai elleni harc a felsőoktatásban - 3./ Klaniczay Tibor docens beszámolója romániai tanulmányútjáról - 4./ Az új vizsgaszabályzat tervezetének megtárgyalás - Határozatok, mellékletek
Valóban előadásom csak vázlatos vitaindító, nem tárgyalja a kérdést annak megfelelően, ahogy azt a probléma súlya és a hely jelentősége megkívánja. Saját hibámból ugyan csak megkésve tudtam meg, hogy az e havi tanácsülés elé kerül a téma, nem tudtam eleget foglalkozni vele, de mégha tudtam volna is, olyan sokrétű, szétágazó, hogy tisztázása nem napok, vagy hetek, hanem hónapok, évek munkáját kivánja meg s egy élet tudományos munkássága lehet csak mögötte az aranyfedezet, egyébként puszta szavakként hat minden gondolat. Nem tudtam beváltani, amit a cím ígért, eleve elhatároltam önmagam előtt is a témát-, sokkáifcsinkább megjegyzésnek» mint egy hangos gondolkozásnak szánom, mintsem kiérlelt kész tanulmánynak, s nem tudok foglalkozni a felsőoktatás problémáinak egészével, magosak a saját karunk minden problémájával sem. Az irodalmi oktatás területén van csak némi tapasztalatom, csak az irodalom kérdéseiben mozgók valamennyire is otthonosan. Megfigyeléseimet, észrevételeimet csak ennek a területnek a munkájából szűrhettem le, s elhatároltam magam számára a témát eszmeileg is. Egyetlen központi kérdés szemszögéből szeretném tárgyalni csupán; mit jelent ebben a vonatkozásban a Központi Vezetőség júniusi határozata, az új kormányprogr-amm, hogyan és milyen szempontokból kell értékelni ennek a határozatnak a megvilágításában & felsőoktatás területén folyó burzsoá ideológiák befolyása elleni harc kérdését. Természetesen kínálkozik ez a kérdésfeltevés. A Közgohti Vezetőség határozata mindnyájunkat meggondolkodtatott, önvizsgálatra késztetett életünk és munkánk minden területén. Az a felelősségérzet, amelyből ez a határozat született bennünk is megnövelte a felelősségérzetet. Pontosnak tartom a kérdés ilyen szempontú tárgyalását azért is, mert e KV határozat felületes, nem egészen végiggondolt értelmezése épp a burzsoá ideológiák elleni harc terén helytelen következtetésekre is aaott alkalmat. Jószán- dékuan ugyan, de felvetődtek olyan nézetek, mintha a XV határozat következtében liberálisabbak»#k, elnézőbbeknek lehetnénk az ellenséges ideológiákkal szemben, mintha a harc ezen a területen lanyhulhatna. Azt hiszem,helyes, ha közelebbről szembenézünk ezzel a problémával. Igaz, e Központi Vezetőség határozatának szelleme harcot kíván még a kommunista gőg, merevség, a lédorongoló kivagyiság, a bürokratikus lélektelenség mindenféle formája ellen s harcol ellene az élet minden területén. A nagyobb türelem, tapintat szükségességére int bennünket ez a határozat s különösen int rá a kulturális élet, az irodalom és a tudomány területén. Érzékenyebb ez в terület az élet más területénél. Az egyetem a szellemnek, a gondolkodásnak, a tudománynak a műhelye', s a szellem, a gondolkodás rendkívül finom, érzékeny műszer; különleges tapintatot kíván: a dialektika legfinomabb alkalmazására van itt szükség. Ha valahol gyilkos dolog a bürokratikus merevség, a vulgarizáló szürkeség, akkor itt igazán az. Adminisztrativ módszerek sosem tudnak igazán megbirkózni még a helytelen gondolattal sem, csak a helyes, igaz gondolat küzdhet meg velük. Azt hiszem a Központi Vezetőség határozatának szellemében gondolkodunk, ha ilyen következtetésekhez jutunk el. De helytelen lenne a fokozottabb türelemnek és a nagyobb tapintatnak ezt a helyes igényét szembefordítanánk az.elviség követelményével. Elviség és türelem elválaszthatatlan egymástól. Csak együtt van létjogosultsága. Helytelen lenne, ha a fokozottabb türelem igényét úgy fordítanánk le a magunk számára, hogy hogy most már elnézőbbek, liberálisabbak lehetünk a tévvágányra futó gondolatokkal, a burzsoá ideológia befolyásával szemben. Ez lényegében az eszmei behódolást jelentené az ellenséges ideológiák előtt / lefegyverezne bennünket mind népünk jövőjéért, mind pedig a saját tudományszakunk jövőjéért vivott harcban. Nem szolgálhatja a nép ügyét az az egyetem, Tisztelt Tanácsülés!
