Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 9.a.1.)

1953-10-15 / kari tanácsülés - 1./ Folyó ügyek - 2./ A burzsoá ideológia maradványai elleni harc a felsőoktatásban - 3./ Klaniczay Tibor docens beszámolója romániai tanulmányútjáról - 4./ Az új vizsgaszabályzat tervezetének megtárgyalás - Határozatok, mellékletek

ahol nem küzdenek a társadalmi hatásukban zsákutcába vivő nézetek, elméletek ellen. Nem fejlődhet az a tudományszak, ahol rosszértelemben vett taktikázás, udvariaskodó diplomácia foglalja el az igazságért küzdő elviség helyét.

A Közpohti Vezetőség határozatának, szelleméből következik a fokozottabb türelem, de nem következhet ideológiai behódolás, az elviség feladása, nem következhet a harc megszüntetése s burzsoá ideológiai befolyás ellen. Épp ellenkezőleg. A határozat mélyebb végiggondolása ahhoz a következtetéshez visz el, nem csökkentenünk, fokoznunk kell ezt a harcot.

A határozat arra kötelez, hogy mi is bátrabban, őszintébben szembenézzünk a .tényekkel, a valósággal, a saját munkaterületünkön, s ne kerüljük meg a könnyebbik ut kedvéért a munka nehezét. Mit jelent ez a mi egyetemi viszonyaink közt? Az egyetemi munkánkban elért sikerek sokszor elkábítottak bennünket. Nagy eredményeink vannak az elmúlt években. Komoly eredményeink voltak a burzosá ideológiák elleni harc terén is. Egyetemi előadásainkban, jegyzeteinkben, programmjainkban érvényre jutott a marxizmus igénye. Az egyetemi oktató munkában az áltudományos idealisztikus koncepciókat komoly mértékben kiszorította a történelmi valóság hiteles, igaz képe. Nem lehet semmibe venni ezeket az elért eredményeket, he az eredmények számbavétele a mégnegyobb elmélyülésre, fokozottabb gondolkodásra kötelez. S ez az, ami nem mindig volt meg bennünk. Voltak kérdések, amelyeket nem vettünk számba, vagy legalább is nem vettünk számba súlyúknak megfelelően, s ilyen volt a burzosá ideológiák elleni harc kérdése.is. Csak azt láttuk, hogy két-három év óta a jegyzetekben, prog- rammokban és a hallgatók feleleteiben, dolgozataiban uralkodón jelen van a marxista igény, de megfeledkeztünk arról, hogy ezt a: két-három évet évtizedek előzték meg s az évtizedek nem halnak el nyomtalanul, főképp nem a gondolkodás, az ideológia területén. Sokkal fokozottabban meg kellett volna,* hogy gondolkodtasson bennünket az a szembeszökő tény,-hogy míg ma tudományszakunk s egyetemi oktatásunk területé©., egyetemi hallgatóinknál jóformán alig merülnek fel nyiltan, szembeszökően ellenséges nézetek, jóformán alig tűnik nyiltan szembe az ellenséges ideológiai befolyás, néhány évvel ezelőtt még ez a befolyás a maga nyil-t jelentkezésében is nagyon. erős volt. Jobban el kellett volna gondolkodnunk azon, hogy a párt nevelőmunkáját az egyetemen,és a tudományos élet területén és az egész társadalomban megelőzte egy több évtizedes ellenforradalmi nevelés. A mi társadalmunkban, a múltban különösen nagy befolyása volt például olyan ellenséges ideológiáknak, mint a nacionalizmus, a kozmopolitizmus stb. Nyilvánvaló, hogy ezt a befolyást nem lehetett néhány év alatt alapjaiban semlegesíteni, nyilvánvaló, hogy hallgatóink nem maradhattak s nem maradnak védettek tőle. A múlt nem egyszerre, magától tűnik el,hosszú szívós harcban seaunisülhet meg csak végkép. Nekünk fiatalabb oktatóknak a tudományos neveltetésünk összeesett például az egyik legreakciósabb áltudományos módszernek, a szellemtörténetnek magyarországi diadalátjával. Nehezen elképzelhető, hogy azt az oltást, amit ez jelentett fejlődésünkben néhány év alatt teljesen hatástalanítottuk volna, hogy gondolkodásunk egyes mozzanataiban ne kisértene még ma is a múltbeli belerögződés. Az ellenséges ideológiák többé-kevésbbé el vannak hallgattatva úgyan, de nincsenek leküzdve kritikailag, hallgató irányzatú vagy álcázottén él "tovább. '

Hogy csak néhány példát idézzek a saját szakterületünkről. Nem lehetséges-e, hogy a szellemtörténet bujkáló továbbélését jelzi az a marxista köntösben jelentkező meglehetősen elterjedt módszer, amely a tények konkrét összefüggésének gondos elemzését felcseréli vulgarizáló, elhamarkodott általánosításokkal, nem a konkrét történelmi valóságot vizsgálja, hanem fetisizál bizonyos szellemi jelenségeket, s azokból mabyaráz önkényesen /például a romantika-vita XIX. századi Írod; lmunkban/, vaby nem a. burzsoá öncélú esztétizmus Ölt-e új köntöst magára akkor, mikor egyesek túlfeszítik, túlhangsúlyozzák a felépítmény s különösen az irodalom önálló belső fejlődésének a jelentőségét s eltorzítva a marxizmus egyik helyes tételét szinte megszüntetik a felépítmény felépítmény jellegét. Tovább lehetne