Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1970-1971 (HU-ELTEL 1.a.41-45.)

1971.04.16. - Bejelentések

- 9 -Ami a szervezeti kérdéseket illeti: általában helyes volna különben arra törekedni - most már a tudományos munka elősegítése érdekében is - , hogy ahol csak lehet, akadémiai és minisztériumi közös bizottságok működjenek. Ez haszonnal járhat a tudományos munkára is, a MM-et is hozzászoktatja ahhoz, hogy tudományos munkát is kell végezni az egyetemen, és ez különösen áll olyan szakokra, ahol nincs külön kutatócsoport vagy tudományos intézet.

Nagy Károly Mádl Anbal hozzászólását kombinálva: talán első lépcső lehetnének a megfelelően összeválogatott szakbizottságok, azonban ezzel majdnem egyidőben bizonyos területen legyen osztály: irodalomtörténeti osztály stb, és ilyen területen , mint amelyről a mai megbeszélésen van szó, talán hosszú idő után sem fog funkcionálni az intézet. A TTK-s szakbizottságok 8-lo éve működnek és mind több kérdés döntődik ott el. Ez az érési folyamat hosszabb időre nyúlik vissza.

Hadrovics László: Inkább a nehézségekre szeretnék rámutatni. Itt van a külön Orosz Tanszék és a külön Szláv Tanszék. Az ember;azt gondolná: mi sem egyszerűbb, mint a kettőt rögtön összevonni. Itt azonban nagy különbségek vannak, az egésznek az oktatási profilja, célja annyira más, hogy még azt sem tudtam elérni, hogy ugyanazt a tárgyat ugyanazon az évfolyamon tanítsuk, és ebből kifolyólag a tanulmányi osztállyal számtalanszor összeütközésünk van. Itt van pl. az ósiáv. Orosz szakra a hallgatók legtöbbször nagyon jó orosz nyelvtudással mennek és rögtön kezdhetik - mindjárt az I.

II. éven - a történeti stúdiumokat• Mi ezt nem tudjuk megtenni, mert nekünk először fel kell fejlesztenünk gyakorlati nyelvtudásukat és azután tudunk a III. éven hozzákezdeni a történeti stúdiumokhoz. Például van egy szlovák-orosz vagy lengyel-orosz szakos hallgató, ez lehallgatja előbb az ószlávot és III éves korában újból meghirdetem neki, persze nem kötelezem rá. A tanulmányi osztály azonban azt mondja: nem tudok neki beállitani órát, tehát igenis kötelezni kell, hogy mégegyszer hallgassa ugyanazt a tárgyat. Tehát két ilyen látszólag tényleg szorosan összetartozó szakcsoport között is milyen különbségek vannak.

Az Orosz Tanszék körülbelül 3o előadóval /a külső előadókkal több/ dolgozik, mi pedig hatan vagyunk. A hallgatói létszám az Orosz Tanszéken 600 körül van, az estiekkel 12oo, nekünk pedig össze - sen 28-3o,ha nagyon jól megy 32-35 hallgatónk van. Nem lehet közös plattformot találni. Sem az oktatás menete, sem a hallgatókkal való foglalkozás nem azonos, nem is beszélve arról, hogy az Orosz Tanszék egy nyelvet és irodalmat tanit, mi pedig öt nyelvet és irodalmat tanítunk. Szóval nagyon nehéz a dolog.

Addig nem is lehet szó arról, hogy közös könyvtárunk legyen, amig nincs hozzá helyiség. Még azt sem lehet megcsinálni, hogy egy könyvtárosunk legyen, amikor a két könyvtár az épület két különböző részén van. Azt hiszem, hogy ilyen intézeti központi könyvtárak szervezése nem mindig szerencsés. Tudniillik a kabinetkönyvtárak sokkal praktikusabbak, mert az embernek ott van a keze alatt minden munka. Axksrciöc Éttől függetlenül: ha a karnak központi könyvtára van, ez mindig a hallgatók rendelkezésére áll.

Én inkább a nehézségeket akarom felmutatni, és hogy valóban lehet-e intézetet szervezni ilyen heterogén anyagból, ennek a lehetőségét én egyelőre nem látom.