Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1970-1971 (HU-ELTEL 1.a.41-45.)
1971.04.16. - Bejelentések
valamilyen szervezeti egységbe kellene az illető tanszékeket tömöríteni. Egy következő szempont, amely indokolttá tesz egy ilyen átrendezést, az, hogy ésszerűbbé lehetne tenni egy kar szervezetét, sőt talán még meg is lehetne egyet-mást takarítani, vagyis ahol egyelőre semmiféle könyvtárosi, adminisztrációs ellátás nincs, ezt biztosítani lehetne. A harmadik szempont, hogy a Bölcsészkaron a vezetés - minthogy 4o egynéhány tanszéke van - eléggé illuzórikus. Tíz egynéhány.év tapasztalata mutatja, hogy milyen "sikeres” a kari vezetés. A másik oldalról: egy ilyen átszervezés nem járhat együtt azzal, hogy a tanszékeket megszüntessük, összevonjuk, vagyis olyan intézkedéseket hozzunk, amelyek egy-egy tudományszakot megcsorbitanának, vagy egyes tudósok tekintélyét kikezdenék. Valahogy az az érzésem, hogy ha ilyen egységeket keresünk, arról van szó, hogy ilyent alkossanak a magyar irodalomtörténészek, a történészek, és nyilván az az elgondolás, hogy mry minthogy mi most itt együtt vagyunk, ez azt célozza, hogy mi is egy ilyen egység legyünk. Nagy Károly: Erre még nincs elképzelés. Mádl Antal: Itt nem teljesen azonos egységekről van szó. Amig a magyar szak azonos hallgatói anyaggal dolgozik: irodalom esetében egységes szakmai anyaggal, addig az itt képviselt területen mindenütt külön hallgatói és szakmai anyag van. Ha például az Orosz vagy az Angol Tanszéket valamilyen erőltetett módén egységbe tereljük, nem hiszem, hogy valamifajta ésszerűség irányába tudnánk menni. Ha valamit akarunk mondani, akkor lényegében az itt képviselt egységen túl kell menni és fel kell vetni, hogy a kar jelenlegi áldatlan állapotához mi vezetett? Az vezetett, hogy differenciálódnak a tudományterületek, de az is, hogy nem feltétlenül politikai-szakmai-nevelői cél vezette a .okát az intézkedéseket, amelyek az egykori magyar irodai mtörténeti intézetet különböző egységekre darabolták szét. A történelem terén hasonló a helyzet. Ezenkívül vannak olyan szakok, amelyeknek létkérdése körül vita folyik: népművelés, könyvtár, stb. Ezek tiszavirágéletü intézmények, s ezek is mindenesetre a kari vezetés munkáját nehezítik. Amit az ésszerűség keretében elképzelhetőnek találok: az intézetesités irányába lehet menni elsősorban a kar említett két nagy szakterületén /magyar és történelem/, ahol azonos oktatási anyaggal, azonos hallgatói anyaggal dolgoznak, rokon tudományterületről van szó. Csak azt tudnám elképzelni, hogy ezeken a szakterületeken kezdve egységes intézete' et lehetne létrehozni úgy, hogy a tanszékvezető és a tanszék hatásköre, tekintélye ne kisebbedjék és az egységes irányítás /az igazgató utasítása/ arra koncentrálódjék, hogy az adminisztrációs vezetés egy kézbe tömör ljön. Adminisztrációs vonalon és könyvtári, segédszemélyzet! vonalon sok mindent meg lehetne takarítani. ■* A mi szakjainknál ezt a lehetőséget nem látom. / . Marad a kis szakok kérdése,'ahol olyan természetű szakokról van szó, hogy az önfenntartáson, a saját utánpótlás nevelésén kívül ami tennivaló van, az bizonyos kimondottam tudományos, kulturális tevékenység, a hallgatói utánpótlás kiképzése minimális. Esetleg itt lehetne valamifajta szervezeti egység, ahol azonban méginkább ügyelni kell arra, hogy ez a szervezeti egység ne érintse az illető
