Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1970-1971 (HU-ELTEL 1.a.41-45.)
1971.04.16. - Bejelentések
6 kis tanszék szakmai részét. Természetesen mindenfajta összevonás lehetséges: nyilván a modern filológia területén is van egy és más közös vonás, de azt hiszem, el kell különíteni egymástól ezeket a szakmákat^ mert a mi közvetlen egyetemi feladatunk szempontjából ez a döntő. Ha mégis egy erőltetett egységet akarunk létrehozni, akkor nem úgy lehet est megtenni, hogy pl. a magyar irodalmárok feorgyigHtoTTay mintájára az összes modern filológiai szakokat tömöritjük, hanem még ennél is általánosabb egység kellene. A karon létrejött egy helyzet a maygar és történész tanszékek végtelen szétparcellázásával. A problémát ott kell megoldani, ahol ez a szétparcellázás bekövetkezett és nem más tanszékek rovására. Hagy Béla; Ez a kérdés évek óta forog a karon, s legfeljebb most kerül napirendre ilyen konkrét formában. Ha valóban komolyan hozzá akarunk nyúlni ehhez a kérdéshez, több fokozatot kell beiktatni. Ott kell kezdeni, ahol az intézetiesités feagy osztályositás szükséges és utána lehet továbbfolytatni. Hiányolom a munka menetéből - ezt a bölcsészkari állami vezetésre mondom, de nem bírálatként - hogy még nem látjuk pontosan a célt, a jól körülhatárolt és meggyőző előnyt, amit egy ilyen intézetiesités jelentene. A munka jobb elvégzése, a nevelés, az oktatás, az ifjuságcentrizmus stb. szempontjából kell ezt megnézni, és ha ezeket egymás.mellé tennők, nem hiszem, hogy a pozitívumok jóval jobbak lennének. Egy másik szempont, hogy egy intézetvezető kell. Ez nem lebecsülendő szempont, ez káderkérdés, a vezető kérdése, és előbb-utóbb felmerül, hogy ki legyen az intlzet vezetője. Én pillanatnyilag három ilyen tiipust latok. Az egyik egy adminisztratív, szervező vezető, aki összefogná, irányítaná a munkát. Kérdés, hogy ez jó-e? A másik a tudós-tipus, aki kiváló, a maga területén és.a rokon szakterületeken elismert hazai és nemzetközi tekintély. Ismérvé: a bölcsészkari viszonyokat, két kérdőjellel kell ezt megjelölni. Ki vállalná? Es ki lenne ez? Találunk-e ilyent. Akárki lenne a vezető, ez rendkívül sok pluszmunkát jelent, és itt a szalmái tekintély rendkívül nagy súllyal esik latba, nemzetközi kapcsolataink nőnek, külföldi vendégek jönnek a tanszékekhez vagy az intézetekhez. A harmadik lenne a kívülről behozott vezető, ez azonban a jelenlegi gazdálkodási perspektíva mellett nem járható ut, és nem is lenne helyes. A vita komolyságát húzza alá, hogy részletproblémákba senki sem ment bele. Végeredményben százéves tanszékekről van szó. Nehéz javaslatot tenni, egyet azonban megpróbálok. A Bölcsészkar 42-43 tanszékét átfogni rendkívül nehéz, de igen sok bizottság működik az állami vezetés mellett. Esek sem töltik be mindig azt a feladatot, talán adminisztrativ nehézség miatt, amelyet kellene. Nem lehetne-e első vagy második fokozatként a dékáni vezetés mellett modern filológiai munkabizottságot létrehozni az akadémiai munkabizottságok mellett évenkint vagy kétévenkint változó megbízott akadémikus professzor vezetésével kísérletképpen? Az alapegység: a tanszék a jelen pillanatban nincs olyan erő birtokában kifelé, ami azt mutatná, hogy ha sok ilyen gyenge egységét összeadunk, egy nagyobb egység létre tudna jönni, de senki sem zárkózik el egy modernebb, korszerűbb formától.
