Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1970-1971 (HU-ELTEL 1.a.41-45.)

1971.04.16. - Bejelentések

egy próbálkozás, az úgynevezett blokk, amely tulajdonképpen már akkor hamvában.volt, amikor keletkezett, mert mire kifejlődött, már le is állt. Úgy tudom, hogy bizonyos mértékig a MM állította le. Bizonyos ellenállás is volt vele szemben, talán éppen azért, mert nem volt tisztázva,- hogy mi lesz akkor az egyes tanszékekkel és tanszékvezetőkkel. Volt bizonyos individualizmus a tanszékvezetőkben. Ennek következtében megtűrtén megmaradt ugyan a blokk, de sem hatásköre, sem igazi munkája nem volt. Amikor a tanterveket dolgoztuk ki, talán egyszer-kétszer üléseztünk. /Tamás Lajos; Volt néhány jegyzetvita is./ Itthon nincs erre vonatkozó tapasztalat, de a szomszéd országok egyetemein már vannak ilyen tapasztalatok; ezekről az MM is kapott jelzéseket. Én magam a jugoszláv struktura-szervezésről tettem jelentést a MívX-nek. Ahogyan nekem Belgrádban magyarázták, hatékonyabb vezetés alakult ki az intézetek megalakulásával. Például a szlavisztikának volt egy ilyen intézete, oda tartozott az orosz nyelv, az Összes szlávnyelvek, de nem tudom, hogy a szerb is beletartozott-e. Ennek az intézetnek volt egy vezetője, egy titkára és könyvtáruk is volt. Ezt azonban már nem tudták megoldani romanisztikai és germanisztikai viszonylatban. Ott valóban volt hatásköre az intézetnek és kijelölt vezetőjének, mert nemcsak tantervi dolgokban, jegyzet- és könyvkiadásban döntöttek maguk, hanem maga az intézet - az alája tartozó tanszékek igényeit felmérve - állapította meg évekre előre, hogy melyik tanszéknek mikor és milyen munkaerőre lesz szüksége, ezt betervezte, sőt személyi javaslatot is tett rá és az ü y igy került a dékánhoz, majd a rektori tanácshoz.

Ők maguk állapították meg, hogy az intézet tanszékeinek, az egyes tanszéki oktatóknak a tudományos munka szempontjából milyen kutatásra van szükségüli, ezt otthon el tudják-e végezni vagy külföldi kutatásra is szükség van-e, és akkor ők ütemezték be, hogy atanszékcsoport melyik országba kit küldjön ki, ök tették meg a javaslatot a dékánnak. Ugyanígy költségvetésüket is /pl. könyv-, folyóiratbeszer és/ sajátmagulc állapították meg. Majdnem önelszámolók voltak és mindent készen tálaltak a dékánnak. A dékáni vezetésnek igy valóban csak az elvi kérdésekre volt már gondja, és ezekkel meg is tudott birkózni. Minthogy a dékán mindig szakvéleményt kapott, meg is tudott birkózni a problémákkal.

Azt hiszem, ilyesmiről van itt szó. Csak az a kérdés, hogy egy kalap alá vonható-e ilyen értelemben a modern filológia, vagy pedig ezen belül vagy ettől függetlenül egymáshoz közelálló tanszékek külön alkotnának kisebb csoportot. A másik példa Lengyelországból való. Ott 4 vagy 3 irodalmi tanszék a kezdet kezdete óta egy egészet alkot, minden tanszéknek külön vannak professzorai, nem is egy, hanem több; négy tanszéken lo-ll profeszszor van és 2-3 éves váltással mindig más a vezetője ennek az irodalmi intézetnek.

Nagy KárolyiKörülbelül ilyen jellegű elképzelések vannak. A tudományterületet majd a beérkezett vélemények alapján lehet elhatározni.

Mádl Antal: Azt hiszem, onnan kellene elindulnunk, hogy ha itt valami ésszerűség irányába akarunk menni, a karon belül meg kellene nézni bizonyos tudományszakok egységét, és ahol ilyen van,