Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1967-1968 (HU-ELTEL 1.a.30-31.)
1968.07.04. - Határozatok, mellékletek
~ 3 seik, harmóniájuk nem mindig jól elrendezett voltáról, a kötelezően hallgatandó előadások általában túlságosan magas számáról, s bennük bizonyos "üresjárat"-jellegü formák /pl0 prelegáló, pasztán anyagközlő, tankönyvet, jegyzetet ismétlő előadások/ érvényesüléséről és. hasonlókról. Ezek legtöbbnyire nem növelik az oktatás hatékonyságát, sőt sok tekintetben annak ellenében hatnak: fölösleges időt, energiát ' kötnek le, ezáltal túlzott és nem szükségszerű idegi terhelést jelentenek a hallgatók számára, s ugyanakkor elvonják a lehetőségeket az intenzivebb tanulmányi munkától; a szakma átfogóbb elméleti és módszerbeli problematikájának megismer 'étől, az öntevékeny, gyakorlati készségek kifejlesztésétől, a speciális szakmai érdeklődés felkeltésétől és kielégítésétől stb0 Ez ez, amit ma - találó szóval - "fölösleges túlterhelésének szokás neveznie Okvetlenül szükségesnek látszik, hogy ezt az alapvető problémát ésszerűen, rugalmasan, ellenke- - ző irányú túlzásoktól mentesen megoldjuk, úgy, hogy a formai egyszerűd sitések, racionalizálások a szakmai követelményezintet ne csökkentsek, hanem éppen ellenkezőleg, érdemi, tartalmi, minőségi szempontból emeljék, Jelen nehézségeink«* fontos - ás az előbbivel megint csak szorosan összefüggő - tényezőjét a korszerű ismeretanyag belső, tartalmi vonatkozásaiban jelentkező hiányok képezik, A legtöbb szak viszonylatában megfigyelhető, hogy a tudományok hallatlanul g.^ors fejlődésével együttjáró ismeretanyag-felhalmozódás az oktatásban nem kap megfelelő szelekciót, nem v'Mk benne eléggé szét a viszonylag elavultabb, inkább csak tudomány történet:",leg számbaveendő részleg és a mai szinten fontos, valóban korszerű ismeretek csoportja. Ezen túlmenőlag is számos szak oktatásában túlzott szerephez jut az adatszerű, enciklopédikus, lexikális jellegű ismeretanyag közlése. Ugyanúgy, » mint az előbb jelzett formális kötöttségek, ez az enciklopédikus túlméretezettség is fölösleges túlterhelésre vezet, elvonva hallgatóink idejét, energiáját a már .említett készségek kifejlesztésétől, a kérdéses szakmáknak egyrészt az elvi-módszerbeli problematikájától, másrészt gyakorlati, alkalmazási vetületeitplo - Bér - elsősorban a Természettudományi karon - sok szak területén biztató törekvések vannak az alsóbb évfolyamok alapképzésének, majd a felsőbbek speciálisabb képzésének megválóéitására, az oktatás fölépítésének ilyen jellegű lépcsőzetessé e, ill.tőleg a korszerű igén;éktől mindinkább meg-
