Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1966-1967 (HU-ELTEL 1.a.27-29.)

1966.10.28. rendes - 1. Az 1966/67. évi egyetemi munkaterv megvitatása

\

munkába való bevezetése, de a státushelyzet ezt nem teszi lehetővé: oktatói állásokat esetleg évekig nem kap az Egyetem, így a tehetséges végzett hallgatók itt-tartása csak minőségi cserével lehetséges, ez pedig kényes dolog. Ezt is meg kell vizsgálni. Az élet a következő években feltétlenül arra kényszeríti az egyes intézmények vezetőit, hogy ezen a téren előrelépés történjék. Emellett létre kellene hozni az egyetemen a tudományos gyakornoki rendszert, olyasmit, amilyen a MTA-n. van. Bizonyos kerettel lehetne ebben a tekintetben elindulni.

Ha máshonnan nem lehet megteremteni a pénzügyi keretet, esetleg a tudományos kutatásokra szánt összegből kellene lekapcsol, ni pénzt a gyakornoki szerződéses ösztöndijakra. Po'linszky elvtárs érzékeli ezt a problémát és támogatná a fenti elkép - zelést. Cseterki elvtárs is egyetértett vele a rektorral tör tént megbeszéléskor. Az ebben a kérdésben az ET-n majd kialakuló állásfoglalást jóváhagyásra a MM-be terjeszti fel az Egyetem.

Egyed László szerint káderszempontból is meg kellene nézni az oktat ók helyzetét. Egyed dékán gazdasági oldalról döbbent rá, hogy az Egyetem nem oktatási, hanem népjóléti intézmény: ha valaki valamit megérdemelt, visszük előre és nem nézzük, hogy az Egyetemnek is van bizonyos feladata. A TTK-n a legnagyobb ö szeg külső emberek számára , gyakorlatok tartásáért kerül kifizetésre. Felmerül, hogy miért kell külső embereknek tartaniok a gyakorlatokat, amikor a nevelést éppen e gyakorlatok útján érheti el a tanszék. A karon vannak professzorok, néhány docens, a tanszékeken adjunktus is előfordul, de tanársegéd és gyakornok majdnem sehol sincs, márpedig a professzor nem tart gyakorlatot, a docensnek is derogál, ,ugyhogy ez a feladat külső előadókra hárul. Minimálisan 70.000 forintot fizet ki ezekre a kar feleslegesen. Szigorú gazdálkodás szükséges ezen a téren. Az egyetem is bizonyos fokig üzem, ahol a feladatokat meg kell.oldani és ha valaki kandidátus vagy a tudományok doktora lett, ez nem kötelezettség arra, hogy professzor vagy docens legyen, mert ennek gazdasági kihatásai vannak.

IV/4-Mátrai ^ászló rámutat, hogy ez a MTA-n is állandóan napirenden lévő" probléma, s a MTA "bicskája is beletört" ebbe. Ebben a tekintetben törvényerejű rendeletek vannak, de ezeket különböző okoknál fogva nem hajtják végre. Ha nem is vagyunk annyira optimisták, hogy azt hinnök, hogy az Egyetem ezt a problémát meg tudja oldani, legalább a tudománynak legyen annyi haszna belőle, hogy komoly, alapos felmérés készüljön erről. Ez egyáltalában nem egyszerű adminisztrativ, hanem igen mélyreható szociológiai, morális, közgazdasági és pszichológiai probléma. Javasolja Mátrai László, hogy ezeknek a problémáknak a szakembereit vonják be a munkába.