Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1962-1963 (HU ELTEL 1.a.20-21.)
Jelentés az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1962/63. évi munkájáról
- 3 -/ \ _A Kar oktatói létszáma a tavalyi esztendőhöz képest a haJÜ>" Satói létszámemelkedésnek megfelelő - a minisztérium által meghatározott - normák arányában nőtt. Lieg kell azonban jegyezni, hogy oktatók munkábalópóse az uj hallgatók tanulmányainak megkezdése, ^hát a tényleges létszámemelkedés időpontjában, a tanév elején szükséges. Az oktatói igények kielégitéso azonban meglehetősen yontatottan, különböző részletekre elosztva halad, s előfordul az ls /pl. a Francia Tanszék eset'ben/, hogy nem a szükségleteknek ^gfclelően, hanem személyi okok következtében kerülnek betöltésre ySycs álláshelyek. Rendkívül zavarja a káderutánpótlás tervszerüsé! jót az a körülmény, hogy egyes szakokon a hallgatóság létszáma a várakozásnak ellentmondóan, ugrásszerűen emelkedik /pl. az Orosz tanszék esetében/, s igy az oktatói igány már olymértékben megnőve— y-dik, hogy egyszerűen nem lehet találni olyan oktatókat, akik az ^yetemi színvonal akar szerényebben értelmezett követelményeinek r® megfelelnének. Ilyenmódon az egyik legnagyobb hallgatósággal «hdelkezö szak oktatói ellátottsága a színvonal és a tudományos fejlődés tekintetében nem csekély aggodalmakat kelt a Karon. Nem , C|1 külön hangsúlyozni, hogy ez a helyzet a további ugrásszerű jyü-lgatói novqkedés esetében milyen káros következményekkel járay az orosz szak tekintélyére nézve, így félő, hogy a tudományos Menyeket kiszorítja a praktikusan értelmezett oktatás nyelvtanári pánton ellátható gyakorlata. Kisebb mértékben ugyan, do hasonló jelenségek tapasztalhatók a pedagógia szakon is, amelynek igénybe- V^flo 2 az oktatási folyamatban betöltött szerepe a személyi le- C^sógckhez képest aránytalanul mugnövekodett az utóbbi esztendők» t-'/lZ Noa tuc* lépést tartani az igényekkel és a feladatokkal a Könyvt^.tudományi Tanszak személyi állománya sem, már jelenleg is ott ^^ünak, hogy uj oktatók alkalmazásánál a követelményűinket alapo, kell szállítanunk. Iguii nehezen alakul ki a népművelési szakmai profilja is. Lényegében véve egy adjunktus és egy a^rsogéd irányit^ása alatt a külső előadók bonyolult rendszerevei s évrol-évrc a logrgcagpbb nehézségekkel sikerül egy-egy v °lyanot az előirt tanulmányi programon átvezetni. Azt is meg kell Q^áhunk, hogy e lassanként az elkülönülésre megérett / jelenleg d^0^yvcártudományi Tanszék felügyuleto alá tartozó/ tanszék szc- 2fellátottságával kapcsolatban mogalarozott távolabbi olkcp*c^eoihk sincsenek. * ^bói^ ^a^bbickben, eltérően a szokásos évi jelentésektől, nem cszt - flottunk, hogy miben és monnyit léptünk előre az elmúlt folyaúáii, hanem évek óta megoldatlan problémáinkat igyc• vézoíni, abból a célból, hogy uzekro a figyelmet ismételten c‘2'jkr s c^'^cn kifejezzük azt a me. győző dó síinket, hogy amig ^köd" £noS°ldást valamilyen formában nem találunk, addig a jól ^°V6k° ^^^z-kok eredmónyos munkája sem feledtetheti a Kor_cgész dcgiJ^ysógónok bizonyos nem elhanyagolható g; angoeégoit. Lzen ^o^^^yzósek után kell rátérni azokra a változásokra, tapasztalatucl0p! bolyok az elmúlt esztendő foly.mán adódtak. Először a ^ühk o ^0s f°kozatok megszerzésével kapcsolatos kérdésekről kivá-zamezerü tájékoztatást nyújtani. £Zuptombcr 1 és 1963» június 2o között összesen 12 < ,kapott kandidátusi oklevelet, illetőleg védte Qeg disz- Nóvszcrint: Zsilka János, Diószegi István, Gregor o'lha ’va^°Sb István, Fábián Fái, Búzás László, Tóth üde. mészáros iía^ona Xoro, 3ch^r Tibor, Bodrogligeti András és Töttössy
