Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1962-1963 (HU ELTEL 1.a.20-21.)

Jelentés az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1962/63. évi munkájáról

- 4 -1962. szeptember 1-től a Karra‘kot belföldi levelező aspiráns valamint 14 önálló aspiráns lett beosztva. Tudomásunk szerint a^ már régebben felvett aspiránsok vizsgái rendszeresen folynak, néhány kivétellel végleges disszertácios témával rendelkeznek, sőt jónéhány esetben c disszertációk kidolgozása már előrehaladott stádiumban van. Ta?alyi jelentésünkben cmlitettük, hogy ebben az esztendőben 8 oktató fog egyetemi doktori cimet szerezni, s bár ilyen nagy számban nem doktoráltak oktatóink, de előreláthatólag e naptári év folyamán többen élni fognak ezzel a lehetőséggel*

Ebben az esztendőben zajlottak le és fejeződtek be a reformmunkálatok na°y összefoglaló záróvitái. Karunk tanszékei s oktatóink zöme élénkén és tevékenyen résztvett ezekben a vitákban, s°'| e viták nagy részének szervezésében is tevékonyén közreműködött.

A reformmunkálatok során az oktatók figyelme nemcsak szorosan vett szaktárgyaikra terjedt ki, hanem behatóan foglalkoztak a köz** iskolai reform tervezésével is. A sok vita, amelyek ogyidőben gy^ ságukkal már szinte az oktatás menetét hátráltatták, végül is nvö' csak abban hozott eredményeket, hogy kialakultak az uj tanterv luges'körvonalai, hanem egyszersmind fclkoltott-ék a figyelmet aa oktatás elvi és módszertani problémái iránt is. Ez gyümölcsözően hatott vissza az egyetemi oktatás egészére s megnövelte a szaktu" dományaink körébe kissé bezárkózott oktatóink szemhatárát.

Bészbcn az aspirant ura. túcxr ötében, másrészt egyénileg örvény dctcscn gyarapodik"fiatalabb oktatóink szakmai műveltsége és ny> ismerete. Bár kétségtelen, hogy nem mondható százszázalékosnak o. ■tudományosan hasznosítható nyelvismeret, mé;<is ügy gondoljuk? h°c' azt a felfogást, amely különösen idősebb tanszékvezetők részéről,, tapasztalható volt, miszerint az egyetemi oktacók bizonyos kátoín riaira műveltségi hiányok s a nyelvismeret hiánya jellemző - 1 oJJ sanként át kell adnunk a múltnak. Persze az igaz, hogy a külföld utazások gyakoriásága és időtartama, valamint a tudományos konferenciákon való sz^rejiés különösen a fiatal oktatók esetében nem mondható kielégítőnek. Ezek azonban csak olyan objektiv hát^Y rányok, amelyek nincsenek közvetlen összefüggésben Sum a tudást sem a tehetséggel.

Ami oktatóink ideológiai önképzését illeti, ez kielégítőnek mondható, bár Dug ke„l jegyezni, hogy a szervezett oktatás for^j az utóbbi időben gyakorlatilag elsorvadnak Karunkon, A közélett^ a politikai munkában való részvétel s az érdeklődés a nemzetköz*, események iránt, valamint az olyan történelmi jelentőségű utmut^ tások, mint aminő az 6ZEP .1X11., majd Pártunk Vili. kongresszus, volt, kedvezően befolyásolják oktatóink politikai magatartását * világnézeti fejlődését. Úgy kell kifejezni magunkatf hogy a t* domdny és a politika nemzetközi és országos problémái formálj :IC oktatóink tudatát elsősorban s ehhez pártszervezeteink szükebb^ körű ideológiai-politikai vitái nyújtanak segítséget. A Világ#®, zoti Noiclósi Bizottság, amelynek az ideológiai munka kari ita nyitása lett volna a feladata, a tavalyi átmeneti fellendülés ^ után, újból passzivitásba látszik vonulni, s ez a tény egyőrs. •

arra is mutat, hogy ez a szervezeti forma hivatását voltaképp0*1 már betöltötte s további f ennt art ásónak szükségessége ma már d kétséges. A Kar politikai életében súlyosabb problémák nem topj; tolhatok, A.mi kívánnivaló, az elsősorban a tudományos munka,