Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 1.a.11.)
1955. december 2. - 2. A Központi Vezetőség határozatát megvitató oktatói és tanszéki értekezletek tapasztalatai
sak hajtsák végre, - az előző vitában tisztázódott. A tanszéki határozatok jelentékeny részében és az ezekkel kapcsolatos vitában arra kellett volna felhívni a figyelmet, hogy mely módszerekkel lehet fokozni az eddig alkalmazott módszerek hatékonyságát. Nagy fontossága van a konzultációs módszerek javitásának. A jogi karon ezévben több tanulmányi feladatot adtak ki e kiválóbb hallgatóknak a szorosanvett tananyagon kivül, nagyobb mértékben adtak ki olvasmányokat és igy a konzultációkat fel lehetett használni arra, hogy a gyakorlatvezetők az egyes hallgatókkal olyan szakirodalmi kérdéseket beszéljenek meg, amelyeket az előadás vagy gyakorlat keretében részleteiben nem lehetett kifejteni* A konzultáció egyik formája tehát a jobb hallgatók tudományos képzésének‘fokozása. A konzultációkkal kapcsolatban rendszerint a gyengék részére adandó kötelező repertórium lebeg szem előtt, holott elsősorban akkor szolgáljuk a munkás-paraszt hallgatók fejlődését, ha a konzultációt , felhasználjuk a szakiradalom és ezzel kapcsolatban más tudományágak, vagy műveltségi kérdések megbeszélésére. Ebben az irányban a tanszéki határozatok nem tartalmaznak elég konkrét útmutatást. A munkás-paraszt származású jobb hallgatóknak a kitűnők sorába' való felhozására külön fel kell hivni a figyelmet. Kardos Tibor rámutat, hogy a tanácsülés előtt fekvő két anyag szorosan összefügg. Teljesen egyetért a kapott bírálattal és elismeréssel. Pl. az egyetemi rendezvények látogatása javult és a rendteremtés következtében még tovább fog javulni. Ami azt illeti, hogy munkaterveink kissé zsúfoltaknak látszanak, úgy érezzük, hogy azokat mégis meg tudjuk valósítani. Megemlíti, hogy az O.M. tői az rektorátuson keresztül olyan rendelkezést kapott, hogy a jegyzet-és tankönyvviták növelése szükséges. Kérdezi a rektorátustól, hogy a feladatok közül melyek tartoznak a karokra, és melyek a vidéki egyetemekre. Október 7 és 25. között valóban sürü volt a programm, ennek ellenére Kardos elvtárs úgy érzi, hogy nem sikerültek rosszul az értekezletek. A kari értekezlethez viszonyítva a nyelvi karon a tanszéki értekezletek jobbak voltak. Helyesnek tartja, hogy a jelentés karról-karra sorraveszi az eredményeket és a hibákat. Ámi a nyelvi kart illeti,a jelentés jogosan hangsúlyozza, hogy a kritikai hang kevéssé jutott szóhoz, de nem emliti, hogy a múlthoz képest nagyon jó ön^kritika érvényesült. Ezt a rektor külön elismerte, de a jelentésben nincsen benne. A jelentősből hiányzik, hogy a tanszéki határozatok központi kérdése volt a munkás-paraszt hallgatókkal való foglalkozás és rengeteg konkrét, nagyon szép határozat született. Legnagyobb eredmény, hogy^ez a foglalkozás kezd induvidualizálódni, egyre inkább kiküszöbölődik a lebecsülő és jótékonykodó foglalkozás. Ezen a téren pl. Echardt Sándor professzortól is nagyon szép támogatást lehetett kapni tárlatvezetéseken, ahol elsősorban a munkás-paraszt hallgatókra volt figyelemmel. A kari vezetés felkérte a tanszékeket, hogy további, egyénekig menő határozatokat is közöljenek. Három-négy tanszék már adott is ilyen további határozatokat, amelyek az orosz nyelvtanulásra, bizonyos ideológiai anyag önálló elvézésére, az önművelés bizonyos szektoraira vonatkoznak. Ezeket és a továbbiakat majd csatolják az eredeti jegyzőkönyvhöz. Lederer Emma szerint a dékánnak utána kelle néznie^mi a helyzet a nyelveszet említett túlzó konzultációs módszere tekintetében. Kardos Tibor megígéri, hogy ki fogja vizsgálni az esetet. Bóka László örömmel hallja, ami ezt a kötelező konzultációt illeti, hogy ott hetenkint kétszer konzultálnak ezekkel a hallgatókkal,
