Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 1.a.11.)

1955. december 2. - 2. A Központi Vezetőség határozatát megvitató oktatói és tanszéki értekezletek tapasztalatai

mert különösen a szakérettségiseknél a legnagyobb lemaradás éppen nyelvészetben van. Erre Bóka elvtárs tanszéke felhívta az illetékes nyelvészeti tanszék figyelmét. Lehet, hogy ez torzult el a gyakorlati kivitelben, de kétségtelen, hogy vannak olyan most már IV. éves hallgatók, akik i^yen jellegű konzultációs foglalkozásoknak köszönhetik, hogy nem morzsolódtak le.

Bóka elvtárs teljesen egyetért az anyagnak azzal a megállapításával, hogy az augusztusi határozat az egyetemen fokozta a politikai aktivitást. Bizonyos mértékben a megbecsülés jele, ha politikai irányítás, elvi irányú tájékoztatás érkezik. Ennek ellenére a munka eredményessége még mindig elmarad amögött, ami a nyelvi kar jelenlegi ideológiai állapotából várható lenne.

Miért ? A tanárok egyenletes nevelő munkájának, a határozatok végrehajtásának egyik feltétele az lenne, hogy mindannyian egységesen, lehetőleg egy szinten és egyenlő energiával dolgozzanak. Most mutatkozik meg annak roppant hiánya, hogy a tanárok megterhelése nem egyenlő. Ritka még a tanszékek között a munkamegosztás. Most vagyunk annál a kezdeti stádiumnál, hogy a szakokfe ♦bizonyos fajtájú egysége kezd kialakulni.

Felhívja a rektor figyelmét, hogy feladataink és a lehetőségek között még mindig van bizonyos feszültség. Súlyos feladataink vannak és nagyon sokszor, ha beruházásról stb. van szó, akadályba ütközünk, ami sokaknak fékezi munkakedvét és energiáját.

Nehéz körülmények között is el kell végeznünk munkánkat, akkor is, ha nem kapjuk meg azt, ami nélkül, úgy érezzük első hevületünkben, mozdulni sem tudunk. Sokkal nagyobb hangsúllyal kell beszélnünk tanáraink előtt a szocialista fejlődés perspektíváiról✓ Ez az utóbbi időben egy kicsit háttérbe szorult.

Az irodalmi karon az ősz óta növekedőben van az egészséges fejlődés, ami bizonyos mértékben megmutatkozik a DISZ munkáján is és megmutatkozik a konzultációkon is. Jó lendület van az ifjúság köré) en, de ennek kihasználása valahol elcsúszik. Szegeden a professzorok munkája sokkal inkább az egyetemi munkára koncentrálódhatik, s a városi és megyei pártapparátus sokkal inkább jelenvaló, mint nálunk. Szegeden két-három nemkötelező speciálszemináriumra is járnak a hallgatók, ott jegyzetelnek és kollokválnak. Ott egészségesebb vélemény is alakul ki a hallgatók között.

Ez azt mutatja, hogy az itteni egyetemi élet nem álég levegős, nem tudunk úgy foglalkozni a hallgatókkal, mint Szegeden tudnak. Szegeden közvetlenebb a viszony egyrészt a hallgatók, másrészt a rektor és a dékánok között. Ezzel a kérdéssel foglalkozni kellene. Egyrészt hathatósabbá kellene tenni.nálunk a párt jelenlétét az egyetemen, másrészt meg kellene valósítani, hogy a profeszszorok elfoglaltságainak központja lehessen egyetemi munkájuk. Tanszéki értekezletek után Bóka elvtárshoz fordulnak tanszéke t tagjai pedagógiai nevelési, szakmai kérdésekkel, tehátla fiatal oktatókban is van jó törekvés, de ezt a nagyon elfoglalt profeszszorok nem tudják megfelelően kihasználni.