Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 1.a.11.)

1956. április 6. - 3. Az ELTE Nyelv- és Irodalomtudományi Karának jelentése az 1955-56. tanév II. félévének munkájáról

26 -/László/ Kardos Tibor dékán úgy vélte, hogy egyes felvetett kérdések nem tartoznak a jelentés keretébe. Tolnai elvtárs nyolc pontja lényegé­ben négy, illetve három pontba sűríthető. Egy csomó dolog valóban nincs a jelentésben úgy összefoglalva, ahogyan Tolnai kivánta, de a világos tekintetű olvasó az első pillanatra látja pontról-pontra, hogy miben van előrehaladás és mik az okok. Mégis röviden utal Kar­dos Tibor arra, feogy előrehaladás van a liberalizmus felszámolásá­ban,- egész sor olyan ideológiai természetű yegyzetvita zajlott le, amely emelte az eszmei színvonalat,- a munkás-paraszt hallgatók támogatásában a KV-határozat végrehajtása előrehaladást, ha nem is megoldást jelent,- a diákotthonokkal és általában a diáksággal va­ló foglalkozás a múlthoz képest messze előrehaladt, a csoportviták, valamint a diákkörök munkája fejlődést mutat. Kardos elvtárs a hall­gatók általános műveltségének emelése érdekében megtett annyit, a­­mennyit tehetett és még többet vár ezen a téren, ha meglesz a diák­klub és a bölcsészkari kultúrterem. A dékáni értekezleten és másutt is tárgyalt kulturális program olyan sokrétű, hogy ha ezt klubsze­rűén meg lehet szervezni, ahogyan a TTIT csinálja, akkor igen kom­plex módon tudjuk nevelni hallgatóinkat kulturális tekintetben is. Ez többé-kevésbé válasz Bóka elvtárs kérdésére is, mert azok a hall­gatók, akiknek kulturális otthont rendezünk be, inkább otthon fog­ják magukat találni az egyetemen. A karon végre fogják hajtani azt a programot, hogy a dékán és a dékánhelyettes minden héten egy meg­határozott számú, különböző tanszékekről való hallgatóval elbeszélget, A múlt évhez képest javult az ideológiai konferenciák és az ezekben folyó viták színvonala. A fellendülés forrása a KV egyetemekre vo­natkozó határozata, az ennek folytán megindult munka, az evvel kap­csolatos lelkesedés és a pártszervezetekkel való egyre szorosabb együttműködés, de még van tennivaló. A kari vezetés eddig főleg a párttitkárokkal tartott megbeszéléseket, ezt azonban ki kell ter­jeszteni a vezetőségekre is, hogy közöljék a tömegek kívánságait. A DISz-szel való együttműködés mind intenzivebbé és bensőségesebbé válik. A DISz munkája is megélénkült, aminek komoly nyomai is van­nak. A márc. 14-i ünnepség és a 15-i vacsora jól sikerültnek nevez­hető a diákság részvétele szempontjából is. Ennek a kezdeményezés­nek folytatása van tervbevéve. Ha egy érdekfeszitő diákköri ülésen pl. 30-an vesznek részt, az nem lesújtó, mert 30 érdeklődő hozza majd a többit. Sokkal lesujtóbb, hogy az ápr. 4-i bölcsészkari ün­nepségen még száz jelenlévő sem volt és ezek nagyrésze is oktató volt. Efelett nem lehet napirendre térni, ennek politikai oka is van és erre fel kell figyelni. A munka javulásának további feltétele az OM-mel való fokozott együtt­működés. Tolnai elvtárs hiányolta a kritikát. Az I. napirendi pont­nál hallhatta volna a kritikát érvényesülni mindazokban a kérdések­ben, amelyeket felvetett. A kritika egyetemi tanácsülésen s azóta más szerveknél és Írásban is elhangzott éppen ugyanezekben a kérdé­sekben. Előmozdította munkánkat - folytatja Kardos Tibor - külön­böző szakbizottságok életrehivása, amelyek részben jól működtek, részben állandóan noszogatnunk kell őket; egy kicsit valóban erő­szakol juk ezeket a dolgokat, de ez kell is, amig lángra nem gyulnak. A bizottságoknál is vannak - állapítja meg Kardos elvtárs -, akik felelősségérzettel dolgoznak és komolyan veszik az ügyet, vannak azonban akik kibújnak a feladatok alól s akik - ha lehet - elaltat­ják a^dolgokat; mindenre nem tudunk állandóan figyelni, de minden lehetőt megteszünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom