Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 1.a.11.)
1956. április 6. - 1. A tudományos munka helyzete az egyetemen
/László/- 3 -Lengyel Béla rektorhelyettes - nem egf esetben kaptunk és kapunk olyan választ, hogy az OM egyetért az"illető tanszemélyzet külföldi kiküldetésével, pénzt azonban nem ad, azzal, hogy azt teremtsük elő a KK-hitelből. Diákok búcsúztatásával, diákbankettekkel kapcsolatban - amikor még nem állt fenn az a bizonyos 5 c/°-os n egyéb " keret, amelybe ez belevonható lett volna - elég imperativ módon szintén jelentkezett ilyen igény, úgyhogy eleget kellett neki tenni, noha az 5 Í° rektori alap üresen állott. - Egyébként általános hangulatként tapasztalható, hogy a KK-számla mi mindenre lenne felhasználható és mindig mintaképül szolgál * A, Műszaki egyetem hasonló fejlesztési alapja, amelynek volumenje az idén már 5 millió forint és ott egyes tanszékek valóban nem tudnak vele mit csinálni, ezzel szemben nálunk összesen csak 250-300.000 forintról van szó, és ezzel az érdekelt tanszékek nem tudták kielégíteni fejlesztési igényeiket. Ami Világhy elvtárs második kérdését illeti, a rövidített aspirantura valóban bizonyos előfeltételekhez van kötve. Ha kérdését úgy értette Világhy dékán, //// /////, hogy a megfelelő propagálás érdekében az előfeltételeket kell megtalálni, illetve megteremteni, akkor a kádés nagyon komplexé válik. Egyébként szervezetileg ez a kérdés úgy van rendezve, hogy a IMB birálja el a rövidített aspiranturára bocsátást, persze előfeltételként megszabja, hogy legyen már az illetőnek némi tudományos működése, amelynek kiprovokálását kell elérni a tanszemélyzetnél, jelenleg azonban a rövidített aspirantura felé nem mutatkozik tul^nagy érdeklődés. Baludi professzor kérdésére közli, hogy a biológus évkönyv sorsáról tud, de az előterjesztésből látszik, mennyire szűkén és szervezetlenül állanak erre anyagi lehetőségek rendelkezésre. Pár hónappal ezelőtt Soó professzor fordult hozzám azzal - folytatja Lengyel rektorhelyettes -, hogy egy ilyen probléma van és ha majd ez akuttá válik, foglalkozzam vele, amit meg is Ígértem, azóta azonban senki sem fordult hozzám, igy nem vagyok tájékozva arról, hogy ez az ügy előrehaladt- e és ha nem, miért nem. Ha konkrétummal jönnek hozzám,feladatom megpróbálni a pénzt előteremteni, de az illető évkönyv folytatása az érdekeltek dolga kell^ hogy legyen. A hozzászólások során Bóka László rámutat az egyetemen folyó tudományos utánpótlás képzése szempontjából súlyos helyzetben lévő úgynevezett kis szakok kérdésére / orientalisztika, klasszika-filológia, modern filológia/. Az orientalisztika teljesen kimarad a tanárképzésből, a többiek évfolyamonkint 3-4-5 ember képzésével foglalkoznak, a latin-görög szakosoknak egy harmadik szakot is kell vállalniok. Minthogy szó sem lehet arról, hogy ezeket a szakokat elsorvasszuk, valamilyen megoldást kellene találni. Az egyik megoldás az lenne, hogy az OM káderelosztási tervében gondoskodni kellene olyan állásokról, amelyek ezeknek a szakoknak az igényeit a tanszékeken kielégítik, hogy legyen perspektíva az illetők előtt. A másik megoldás pedig az lenne, hogy az MTA-nak - ha módja van rá - gondoskodnia kellene arról, hogy tanszékekhez kapcsolt kutató-állásokat létesítsen. Az egyetemen folyó tudományos munkát elég súlyosan érinti a finnugor nyelvtudomány helyzete az egyetemen. Ez országos kérdés is. Egyetemi szintű tanárképzés nem képzelhető el mélyrehajtó finnugor nyelvészképzés nélkül. Rendkívül sürgős lenne tehát az I. finn-ugor nyelvészeti tanszék betöltése, hogy legalább a jövő
