Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 1.a.11.)

1956. január 6. - 1. Az egyetemek és főiskolák 5 éves káderfejlesztési tervének elkészitésére és végrehajtására vonatkozó utasitás megtárgyalása

Kardos Tibor ' kérdezi, hogy ha a kiküldött anyagot le kell adni a "jegyzőkönyv vezet őnél^ mire lehet támaszkodni az ismertetés során.

Sőtér István rektor kijelenti, hogy a rendeletet minden tanszékvezető meg fogja kapni személyes használatra és tulajdonul, de titkosáéi kell majd kezelni.

A vita során:

Világh.y Miklós utalva arra, hogy az utasitás mögött álló általános szempontok megbeszélése már sok alkalommal megtörtént, kijelenti, hogy az utasitás alapjául szolgáló általános megállapitásokkal feltétlenül egyet kell érteni, a technikai megvalósitás körül azonban olyan problémák merülnek fel, amelyek bizonyos aggályokra adnak alkalmat.' így az utasitás a káderfejlesztési problémát a fiatal és idősebb oktatók szerint kettéválasztja: az előbbiekre több évre átgondolt eljárást kiván, a professzorok és docensek ügyében azonban ezt az eljárást nem követi vagy legalább is nem ebben a formában kivánja követni. Teljesen elismerve az erre az eljárásra vezető szempontok jogosságát, Világhy elvtárs nehezen tudja elképzelni, hegy milyen reális káderfejlesztési tervet lehet kidolgozni a fiatal oktatókra, ha nem tekintjük át az idősebb iktatóknak legalább bizonyos kategóriáit, vagy bizonyos pontokat, ahol a két kategória ütközik egymással. Ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy minden amellett szól, hogy a nyelvkar egyik adjunktusát docnnssé léptessék elő, de ennek feltétele egy jelenleg betöltött docensi állás felszabaditása lenne. A jogi karon két igen idős oktató van, az egyik professzor betöltötte 70. .évét, az ötéves periódus alatt tehát minden emberi számitás szerint^fel fog merülni az a probléma, hogy ki legyen az utódja. Felszólaló nem hiszi, hogy helyes lesz, ha majd csak a pillanatnyilag felmerült szükséglet hatására fognak a hely betöltéséről gondoskodni. Ilyen valószinü szükségletek kielégítéséről előre is gondoskodni kell.

Egy sereg olyan terület van az országban, ahol jelente g káderellátásunk súlyos aggályokra ad okot. Pl. az eljárási jogok területén mindkét vidéki jogi karon olyan a megoldás, hogy ott tudományos színvonalú oktatás elképzelhetetlen,'mert mindkét helyen olyan szakember van, aki az eljárási jognak csak egyik területéhez ért. A pécsi jogi karon a pénzügyi eljárási jogot egy földra^szakos oktató adja elő. Minthogy a magasabb színvonalú oktatók tekintetében nem készült átgondolt terv, fel kell vetni, hogy ezeken a területeken hogyan fogunk eljárni.

Az utasitás emlitést tesz egy tudományos továbbképzési terv készültéről. Felszólaló ennek mibenlétéről érdeklődik. Hogy valaki bizonyos időn belül megszerezzen egy tudományos fokozatot,az a káderterv egyik igen fontos része. Hogy valaki megirjon egy monográfiát, vagy tankönyvet, az a tanszék, kar vagy egyetem tudományos tervének egy része. Felmerül, hogy a tudományos továbbképzési terv mindkettőre vonatkozik, vagy valamely harmadik fogalom. Ezt a homályos fogalmat tisztázni kell.

Felveti a kérdést, hogy milyen módseerrel történjék a káderterv kidolgozása. Nem lenne helyes felszólítani a tanszékvezetőket, hogy készítsék el ezt a tervet saját tanszékükre, s aztán utólag megtárgyalni a^ személyzeti osztállyal, a dékánnal, stb. A tanszékekben nem él eléggé