Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 1.a.11.)

1956. január 6. - 1. Az egyetemek és főiskolák 5 éves káderfejlesztési tervének elkészitésére és végrehajtására vonatkozó utasitás megtárgyalása

- 4 -a létszám, a státus a maga közvetlen valóságában, éppen ezért az ilyenfajta eljárásból irreális tervek születnének. Mindenki igyek­szik a népszerűtlen vagy bizonyos áldozatokkal járó intézkedések elől menekülni. Ha a tervezést a tanszékekre bizzuk, a tanszék­­vezető azt fogja gondolni, hogy valóban jó volna egy kicsit javi­­tani a szociális arányszámot és egy plusz tanársegédi státust fog kérni, aminek semmi létszámalapja sincs. Az egyetlen reális megoldás, hogy a dékán, vagy helyettese, a személyzeti osztály munkatársa és a tanszékvezetői együttesen tárgyalják meg és készitsék elő a dolgo­kat. Bizonyos esetekben a dékánnak és a személyzeti osztálynak olyas - miket is el kell majd határoznia, amelyekről az illetékes tanszék­­vezető nem tud. Világhy elvtárs az utasítással egyébként egyetért. Kardos Tibor természetesnek tartja, hogy a tanácsülés kiküldött anya­­ga titkos, de nem érti, hogy miért kell visszaadnia, hogy k hét múl­va újból megkapja. Nem egészen ért vele egyet, hogy ezeket a dolgo­kat a kari tanácsülés tárgyalja meg, mert ez a titkosság szempont­jából aggályos. Egyébként sem tartja egészen megokoltnak, hogy ezt a kérdést újból a kari tanács elé vigyék, amikor már kétizben volt ott. A jól átgondolt és sokoldalú végrehajtási utasitás megfelel a pánikhangulat megszüntetésére irányuló tendenciának és annyira pedagógikus, sok helyesn annyira humánus, amennyire csak lehetséges az adott professzoroknál. Túlságosan lakonikusnak tartja az utasítás­nak azt a mondatát, hogy " A kikerüló oktatók számára képzettségük­nek megfelelő munkahelyet kell biztosítani M. Meg kellett volna mon­dani, hogy milyen esetekben lehet szó más oktatási intézményekről, milyen esetekben tudományos intézményekről, mert igy az intézkedés nyugtalanság forrása lehet. Ami azt illeti, hogy a tanszékvezetők tegyenek javaslatot és ezt vitassa meg a tanszékvezető a személyze­ti osztállyal, vagy forditva, - felszólaló az utóbbi mellett van és minden részletében csatlakozik Világhy elvtárs véleményéhez. A tan­székvezető természetesen élhessen ellenvéleménnyel. A külföldi uta­zásokra vonatkozó javaslat épitő és pozitív mozzanat. A továbbkép­zési terv legfontosabb eleme, hogy ez a fejlesztés a szocialista tár­sadalomra hasznosan történjék. Elképzelhető, hogy egy tanszéknek egy személyre vonatkozó terve az illető politikai fejlődését semmi körül­mények között sem mozditja elő. Ötéves káderfejlesztésről lévőn szó, a cseréket is arányosan kell elosztani. Felszólaló szerint helyes, ha egy oktatóval kapcsolatban a döntést pl. 1959-60-ig -elhalasztjuk, mert az emberek fejlődnek és változnak. Módiinger Gusztáv teljesen egyetért a végrehajtási utasítással. Felve­ti, hogy a röviditett aspirantura sok esetben igen nehéz. Az ÉFKn van néhány docens, aki nem jut lélekhethez és képtelen disszertációját befejezni, bizonyos adminisztrativ teendők terhe alól tehát mentesí­teni kellene őket. Felveti, hogy ha a tanszékvezetőknek kiküldik az utasítást, milyen szerepe lesz az ezt tárgyaló kari tanácsülésnek. Véleménye szerint az utasításban minden egészen világosan le van fektetve, vitára alig adódik alkalom. Helyes,^?á^a dékánok a személyzeti osztály előadójával már előzete­sen tervet készítenek minden egyes tanszékre vonatkozólag, ezt nem^ közölnék a professzorral, de a tárgyalás alapja ez lenne és a személy­zeti osztállyal együtt készítené el tervezetét a tanszékvezető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom