Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 1.a.11.)

1956. január 6. - 1. Az egyetemek és főiskolák 5 éves káderfejlesztési tervének elkészitésére és végrehajtására vonatkozó utasitás megtárgyalása

- 4 -a létszám, a státus a maga közvetlen valóságában, éppen ezért az ilyenfajta eljárásból irreális tervek születnének. Mindenki igyekszik a népszerűtlen vagy bizonyos áldozatokkal járó intézkedések elől menekülni. Ha a tervezést a tanszékekre bizzuk, a tanszékvezető azt fogja gondolni, hogy valóban jó volna egy kicsit javitani a szociális arányszámot és egy plusz tanársegédi státust fog kérni, aminek semmi létszámalapja sincs. Az egyetlen reális megoldás, hogy a dékán, vagy helyettese, a személyzeti osztály munkatársa és a tanszékvezetői együttesen tárgyalják meg és készitsék elő a dolgokat. Bizonyos esetekben a dékánnak és a személyzeti osztálynak olyas - miket is el kell majd határoznia, amelyekről az illetékes tanszékvezető nem tud. Világhy elvtárs az utasítással egyébként egyetért.

Kardos Tibor természetesnek tartja, hogy a tanácsülés kiküldött anyaga titkos, de nem érti, hogy miért kell visszaadnia, hogy k hét múlva újból megkapja. Nem egészen ért vele egyet, hogy ezeket a dolgokat a kari tanácsülés tárgyalja meg, mert ez a titkosság szempontjából aggályos. Egyébként sem tartja egészen megokoltnak, hogy ezt a kérdést újból a kari tanács elé vigyék, amikor már kétizben volt ott. A jól átgondolt és sokoldalú végrehajtási utasitás megfelel a pánikhangulat megszüntetésére irányuló tendenciának és annyira pedagógikus, sok helyesn annyira humánus, amennyire csak lehetséges az adott professzoroknál. Túlságosan lakonikusnak tartja az utasításnak azt a mondatát, hogy " A kikerüló oktatók számára képzettségüknek megfelelő munkahelyet kell biztosítani M. Meg kellett volna mondani, hogy milyen esetekben lehet szó más oktatási intézményekről, milyen esetekben tudományos intézményekről, mert igy az intézkedés nyugtalanság forrása lehet. Ami azt illeti, hogy a tanszékvezetők tegyenek javaslatot és ezt vitassa meg a tanszékvezető a személyzeti osztállyal, vagy forditva, - felszólaló az utóbbi mellett van és minden részletében csatlakozik Világhy elvtárs véleményéhez. A tanszékvezető természetesen élhessen ellenvéleménnyel. A külföldi utazásokra vonatkozó javaslat épitő és pozitív mozzanat. A továbbképzési terv legfontosabb eleme, hogy ez a fejlesztés a szocialista társadalomra hasznosan történjék. Elképzelhető, hogy egy tanszéknek egy személyre vonatkozó terve az illető politikai fejlődését semmi körülmények között sem mozditja elő.

Ötéves káderfejlesztésről lévőn szó, a cseréket is arányosan kell elosztani. Felszólaló szerint helyes, ha egy oktatóval kapcsolatban a döntést pl. 1959-60-ig -elhalasztjuk, mert az emberek fejlődnek és változnak.

Módiinger Gusztáv teljesen egyetért a végrehajtási utasítással. Felveti, hogy a röviditett aspirantura sok esetben igen nehéz. Az ÉFKn van néhány docens, aki nem jut lélekhethez és képtelen disszertációját befejezni, bizonyos adminisztrativ teendők terhe alól tehát mentesíteni kellene őket.

Felveti, hogy ha a tanszékvezetőknek kiküldik az utasítást, milyen szerepe lesz az ezt tárgyaló kari tanácsülésnek. Véleménye szerint az utasításban minden egészen világosan le van fektetve, vitára alig adódik alkalom.

Helyes,^?á^a dékánok a személyzeti osztály előadójával már előzetesen tervet készítenek minden egyes tanszékre vonatkozólag, ezt nem^ közölnék a professzorral, de a tárgyalás alapja ez lenne és a személyzeti osztállyal együtt készítené el tervezetét a tanszékvezető.