Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1973-1974 (HU ELTEL 8.a.68.)
1974. február 18. VII. ülés
A 7 /- 9 KArdÄs, meggondolfca-e az Irodalomtudományi Tanszékcsoport ezt az erősen negatív megfogalmazást, amely szerint ez az oktatók nagy részére vonatkozik. Tolnai Gábor: Nincs benne, hogy az oktatók nagy részér8 vonatkozik. üze;<Léd.y Károly: elág általánosan van megfogalmazva, mert azt mondja az előterjesztés, hogy egész évfolyamoknak kell kisüdí kinlódniok. Lzt világosabbá kellene tenni a nem szakmabeli olvasó számára. Nézete szerint ez a megfogalmazás el van túlozva. Gyenis Vilmos rámutat arra, hogy az előterjesztésben / felvetett problémák jórésze a Karon vagy a tanszékcsoporton belül megoldható. Nézete szerint a minisztérium azért foglalkozik most az Irodalomtudományi Tanszékcsoporttal, mert homogén tanszékcsoport, tehát ebben az esetben lehet legjobban felismerni azokat a tipikus feladatokat, amelyeket egy tanszékcsoport maga elvégezhet, és ez a felismerés elősegíti az ilyen irányú törvény előkészítését. Abba az irányba kell menni, hogy a tanszékcsoportok minél több lényegbevágó feladatot vegyenek át a kari vezetéstől. A hallgatói létszám növekedése, a technikai segédeszközök biztosítása és más hasonló témák már olyanok, hogy többet közülük még a Kar sem képes megoldani, ehhez a minisztérium segítséget szükséges. Ide tartoznak a személyi problémák is, meg nem oldott személyi kérdések vannak a levegőben. Ami a 9. pontot illeti, ebben a formában kellemetlen találgatásokra vezet, mert az oktatók ma,]d kérdezősködnek, hogy kire vagy kikre vonatkoznak ezek a megállapítások. Molnár József leszögezi, hogy a nyelvészeti és az irodalomtörténeti oktatás összehangolására vonatkozó témák megtárgyalása a két tanszékcsoport vezetőségére tartozik, magánbeszélgetések során már etekintetben több minden tisztázódott. Helyes az előterjesztésnek az a megállapítása, hogy ez a feszültség már oldudóban van. A I
