Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1973-1974 (HU ELTEL 8.a.68.)
1974. február 18. VII. ülés
A Nyelvtudományi Tanszékcsoport nevében közli, hogy részükről nem érzik feszültnek a helyzetet az Irodalom- tudományi Tanszékcsoporttal kapcsolatban, ha azonban úgy érzik, hogy feszült, akkor meg kell vizsgálni a kérdést. Az együttműködést valóban tovább kell javítani, ez nyilvánvaló. A 6. oldalon a 11, pont azt állapítja meg, hogy a bölcsészettudományi kari oktatás laboratóriumi eszköze a könyv. Innen hiányzik valami, mert nem csak a könyv, évtizedek óta folyik a harc azért, hogy ne csak a apir és a ceruza legyen az egyetlen technikai eszköz. A 12, pontban az áll, hogy "az oktató nem hozhatja magával sem hanglemezeit, sem lemezjátszóját, sem művészeti könyveit, .«rinden évfolyamnak kellene ilyen célú kabinettel rendelkeznie". Pedig ezt megteheti, mert a 12. számú teremben mindezeket a technikai eszközöket felhasználhatja, csak éppen egy-két nappal előbb be kell jelentenie ilyen irányú igényét. Igaza van Gyenijr elvtársnak, hogy ami a tanszékcsoporton belül megoldható, azt még a Kari Tanács Elnöksége elé sem kell vinni és főképp nem tartozik a minisztériumra. Jó lenne, ha a nyelvész tanszAkcsoport munkájáról is beszámolót lehetne készíteni, kéri a dékánt, hogy tűzze ezt a témát napirendre - kérését a tanszékcsoport nevében xscsi teszi, ez nem egyéni kezdeményezés, hanem a tanszékcsoport állásfoglalása és kérése. Harmatta János megállapítja, hogy a jelentés nagyon körültekintő és gondos munka, csak a kidolgozása, megfogalmazása egyenetlen - nyilván szorított az idő. A Bölcsészettudományi Kar egyik legjobb tanszékcsoportjának megvizsgáIá sáról van szó. Hiányolja, hogy az előterjesztés nem foglalkozik az egyes tanszékekkel is, ugyanis jelenleg olyan tendencia mutatkozik, amely a tanszékek megszűnésének az irányába mutat, a tanszék- csoportok jogkörét nem felülről töltik meg tartalommal, hanem alulról, különö: en áll ez egy olyan tanszékcsoportra, mint az Irodalomtudományi Tanszékcsoport, amely a