Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.62.)
1971. február 18. V. ülés
e/rtt&m.tjX / hogy sokan úgy éirealüifctfck'a kiscsoportos oktatást, hogy az egyenlő szemináriumi dolgozatok Íratásával. Ez eredményezi azt, hogy egy hallgatónak egy félévben 7-8 vagy esetleg még több szemináriumi dolgozatot kell Írnia, ami teljesen leköti az idejét, iM nem szolgálja az oktatás érdekeit, még az önálló felkészülés érdekeit sem. Ezzel a tanár átháritja a kiscsoportos oktatás terheit a hallgatóra, - amikor ezt mondom, túlságosan sarkítom a problémát a világosság kedvéért. Meg kellene vitatni egyszer a kiscsoportos oktatást a módszertani bizottságban, majd itt a tanácsülésen, a szemináriumi dolgozatok tultengésének kérdésével együtt. Abkári János hangsúlyozza, hogy a fizikai dolgozók gyermekei az egyetemen nem kapnak elegendő segítséget az oktatókból, már csak azért sem, mert egy-egy szobában 5-6 oktató dolgozik, igy egyénileg foglalkozni a hallgatókkal nem lehet, a könyvtárakban szintén nem, amennyiben nincsenek is tanszéki könyvtárak. A létszám sem teszi lehetővé, mert a hallgatók száma azisÄiza óriásira növekedett és ezt a növekedést nem követte az oktatói létszám emelkedése. Ezenkívül bulterhe&cek az oktatók és igen kevés idejük van arra, hogy szükebb munkájuk végzésén túl is foglalkozzanak a hallgatók« kai, nemhogy személyes körülményei ke t megismerjék. Valahogy úgy látszik, hogy a tanárok munkája az előadásokkal és a szemináriumok tartásával véget ér, egée szén kivételes esetekben kapcsolják be a tanárok a hallgatókat a maguk tudományos munkájába akármilyen szinten is. Azt hiszem, hogy ez a helyzet megengedhetetlen. á hallgatókat a személyes munkakapcsolatokon keresztül lehet a legjobban okuatni és nevelni. Az előterjesztés foglalkozik azzal, hogy a hallgatók a végzés után nem kívánnak vidékre menni, sőt sokszor Budapesten sem kivárnak tanári állásba elhelyezkedni. Ennek legfőbb oka az, hogy a pedagógus pályának nincs meg sem az anyagi, sem az erkölcsi megbecsülése,
