Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.62.)

1971. február 18. V. ülés

természetesen megtérítve költségeiket, mert ilyesmire a tanári fizetésből nem futja. Hogy miről beszélnénk velük, az világos.

Simonovits Istvánná rámutat arra, hogy az előterjesztés 9. oldalának első és második bekezdése foglalkozik az ideológiai tanszékek munkájának hiányosságaival. Ezeknek a hiányosságoknak a tanszékek tudatában vannak és megpróbálják fokozatosan kiküszöbölni, de nem biztos, hogy ezt úgy kell tenni, ahogy az Orosz i’anszék felvetette. Az orosz szakos hallgatók úgy érzik, hogy nem elegendő a marxista ideológiai felkészültségük az egyetem végeztével. Az a szomorú a dologban, hogy a Filozófiai Tanszék is mindig az orosz szakos hallgatókkal van a legkevésbé megelégedve, különösen meglepő, hogy az államvizsga alkalmával mennyire nem tudnak válaszolni olyan kérdésekre, amelyeket más szakos hallgatóktól általában sokkal eredményesebben tudunk számonkérni.

Azt mondja továbbá az anyag, hogy nem tudtuk xrétoncx elérni, hogy az ideológiai tárgyak a hallgatók szemében a szaktárgyakkal azonos értékűek legyenek, választ adjanak az élet adta gyakorlati kérdésekre, A Filozófiai Tanszék úgy kezeli tárgyát egyrészt mint szaktárgyat, másrészt mint olyan tárgyat, amelynek feladata választ adni az élet által egyre viharosabban felvetett kérdésekre. Őszintén bevalljuk, hogy az utóbbi feladatot nem sikerült teljesen megoldani, de nehéz is csak megközelítően teljesíteni. Hogy nem mindig tudunk megnyugtató választ adni a hallgatók kérdéseire? Ha azt mondanánk a kérdésekre, hogy igen-nem, akkor ez megnyugtató válasz lenne, de mi nem is akarunk ilyen választ adni, mert a kérdések nem ilyen egyszerűen vetődnek fel, és a lényeg az, hogy felelősen vessék fel azt, amit államunk és a párt vezető munkájában kifogásolnak. A cél inkább az, hogy alkalmassá tegyük őket arra, hogy maguk tudjanak gondolkozni és felelősséggel ítélni bizonyos kérdésekben.