Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1971-1972 (HU ELTEL 8.a.64.)

1972. május 25. VII. ülés

rig, ami még arra sem elég, hogy a meglévő anyagot feldolgozzák, és az egészet megirják. Sokan mégis kénytelenek erre az időre koncentrálni az egész munkát, ami azután meg is látszik. Hozzájárulnak ehhez a helyzethez az egyébként jóindulatú könnyítések, hogy mig azelőtt a II. szigorlatra csak akkor lehetett leülni, ha az illető bemutatta a szakdolgozat egy fejezetét és a bibliográfiát, ma pedig elegendő egy nyilatkozat a tanár részéről, hogy előrehaladt a munkájában, úgyhogy ez az előny nem előny, hanem hátrány a hallgatók szempontjából.

Végül rátér az elhelyezkedés kérdésére. A nem tanári szakokon sokkal kedvezőbb a helyzet, de a tanárszakosoknál problémák vannak. Az egyik francia-történelem szakos hallgatója a kiirt állások között egyetlen egyet sem talált, és amikor vidéken, ahol lakik, elment a já.rási tanácshoz, és általános iskolai állást kért, azzal utasították el, hogy ilyen szakpárositással nem tudják alkalmazni. Azelőtt az iskolák nem voltak ilyen igényesek, azt mondották, majd megtanulja az illető azt, ami mást kell tanitani, most azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy olyan tanárt kapjanak, amilyet kérnek. Kellene egy felmérést csinálni arról, hogy ki hol helyezkedett el az előző évben végzettek közül.

Pók Attila teljes mértékben aláirja azt, amit Sinkovics István professzor mondott. Nézete szerint meg lehetne valósítani, hogy a tanérszakosok is április 30-ig adhassák be szakdolgozatukat.

Szathmári István dékánhelyettesi Simonovits elvtársnőnek válaszolom, hogy a marxista-leninista főosztály- lyal meg fogjuk nézni az általa emlitett rendelkezést, nyilván nincs rendjén, mert nem lehet két szakdolgozatot követelni. Ami a három órai hiányzási lehetőséget illeti, megnézzük, hogyan lehet világosabban megfogalmazni, hogy itt igazolatlan hiányzásról van szó, és melyek a következmények. Nem mintául szánom, de az első órán 20-30 perc alatt s. tisztázni szoktam ezeket a kér- 30^-