Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1971-1972 (HU ELTEL 8.a.64.)

1972. április 27. VI. ülés

Lakó György kifejti, hogy azok közé tartozik, akiket joggal lehetett és lehet vádolni azzal a bizonyos passzivitással, amelyről a dékán szólt, de a helyzet az, hogy évek óta nem hallott ezen a helyen, de sok más helyen sem annyi bátoritást, hogy a passzivitást tegyük félre, mint most a dékán szavaiból. Lehet, hogy téved - mondotta - lehet, hogy helytelenül szól, de a dékán ismeri annyira, hogy nem akar helytelenül szólni, egyszerűen errare huma- num est és túl vagyunk azon az időszakon, amikor elég volt ha valaki egy téves mondatot mondott, és már felszó- litották, hogy hagyja ott a katedráját. Munkánk szoros kapcsolatban van a középiskolák és az általános iskolák munkájával. Amikor erről szól, azt lehet talán rá mondani, hogy mellékvágányra tereli a kérdéseket. Ez nincs igy. Az ifjúsággal való foglalkozás a hivatástudatra való nevelést jelenti, és meggyőződése, hogy ez a munka jobban menne, ha javulás következnék be a gimnáziumok és az általános iskolák szellemében. A napokban olvastam a Magyar Nemzetben egy levelet, amely kifejtette egy felmérés alapján, hogy a fiatal tanárok legtöbbje kijelentette: nem kapják meg a munkahelyükön a szükséges segítséget, az igazgató sem segiti őket, a kollégák sem, némelyik még ellenségesen is viseltetik velük szemben. Ezen jó lenne segiteni. Saját maga is tapasztalta, mit jelent az, ha egy fiatat embernek nem segítenek, kihat az egész életére a rossz indulás. Huszonnyolc éves korában került falura kisegitő tanárnak, de volt egy emberséges igazgatója, aki emberi hangon beszélt vele, felkarolta, segítséget adott oktatómunkái ja megjavítására, és mondhatja, hogy abban a sáros faluban jobban érezte magát, mint amikor felkerült ide tanárnak, ahol már semmi segítséget sem kapott, legfeljebb felszólítást arra, hogy valakit engedjen át, mert az illető egy kormányfőtanácsos fia. Nagyon fontos a fiatal tanárok segitése, mert ha az megvan, akkor mi is nagyobb meggyőződéssel tudnánk hirdetni, hogy a tanári pálya szép pálya, ne igyekezzenek más pályára. Leánya fizika-kémia szakos tanárnő, elment egy gimnáziumba tanitani és az igazgató úgy fogadta, hogy szinte sirva jött haza, ezek után elment a Chinoinba, és ott kitünően érzi magát, pedig azt mondták, hogy kitűnő képessége van