Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.61.)

1970. december 15-16. II. ülés

Htén belül kellene valami objektiv indexet találni, ezt a munkát a kari tanács élőkészithetné. Lássuk egyszer objektiv mutatók alapján a valóságos problémát és mindjárt jobban megnyugszunk a döntésekben.

B1 kell egy kicsit távolodni a technicista gondolkozástól, mert már-már visszahúzó erőt jelent, szót emelni £pez ellen a gondolkodásmód ellen éppen a humán tudományokat oktató bölcsészettudományi karok feladata. A jelennek a központba való állítása szintén nem helyes, mert ha közvetlen praktikus haszna kevés is van annak, hogy történelmet és irodalmat tanítunk, de ideológiai szempontból nagyon lényeges, mert ha az emberek jól fcxh tanulják meg a magyar történelmet és a magyar irodalmat, akkor jobban idekötődnek ehhez a földhöz, a csábítás kevésbé hat rájuk.

Hadrovics László megjegyzi, az előadó rendkívül tapintatosan fejezte ki magát, amikor korosodásról beszélt, mert a karon elöregedésről van szó, hovatovább többen vagyunk hatvanon felül, mint alatta, ami szükségessé teszi a fejlesztést, a kádBr utánpótlást.

Indítványozza, hogy a Bölcsészettudományi &ar fordítson gondot az egyetemi kereten belül a tervszerű fejlesztésre, időről-időre vizsgálja végig a szakokat, hogy hol van szükség fejlesztésre. A kis szakokon ezenkívül szükség van úgynevezett ad hoc fejlesztésre is. He szabjuk meg tehát előre, hogy hány évenkint adunk az illető tanszékinek egy státuszt, hanem akkor kapjon, amikor éppen alkalmas ember jelentkezik. A felvételi keretszámok a kis tanszékeken rendkívül alesonyak és időközben kiderül, hogy ezek között, akiket felvettek, vannak olyanok, akik jó ha el tudják végezni az egyetemet és talán 5-10 évenkint akad valaki, aki tudományos munkára is alkalmas és egyetemi utánpótlás szempontjából figyelembe