Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.61.)
1970. december 15-16. II. ülés
410 ne annyira a tényeket követeljük, mint inkább a nagy összefüggések felismerését. Á másik két kar, de a Műszaki és az Orvostudományi Egyetem is kevésbé tartja magát ehhez a követelményhez és ez ésszerű ksx is. Ha egy hallgató nem tudja felsorolni a 12 agyi ideget, akkor irgalmatlanul elbuktatják, mert szén emberek élete fordulhat meg, ha azonban valaki nem tudja felsorolni a 12 ión várost, hanem csak kilencet, ebbe nem hal bele senki. Ha egy újságíró Összetéveszti Árisztofanészt Arisztotélesszel, semmi baj nem történik, a Kar oktatóit lefékezi az általa képviselt szakmákkal szembeni társadalmi lebecsülés. Jó lenne, ha a Kar ezzel szakítani merne és tudna, jobban bizna önmagában és a képviselt tudományszakok nemcsak egzaktságában, hanem társadalmi jelentőségében is, ebben az esetben merészebben osztogatna közepes és ennél is gyengébb jegyeket. A káros jelszavakon kívül hozzájárul ehhez az objektiv tények egész sora, például a szemináriumi jelleg tisztázatlansága. Ahogy most folynak a szemináriumok, ez sem a tudomány, sem az oktatás szempontjából nem kívánatos, szétforgácsolja a hallgató erejét, felszínességre nem neveli, hanem kényszeríti, mert hiszen valóban kfcéjhetenkint egészen más tárgyra kell koncentrálnia, bennünket pedig arra kényszerít, hogy felszínes munkával elégedjünk meg. Nem lehet megkövetelni a hallgatótól elmélyült könyvtári vagy éppen levéltári munkát, amely nélkül Önállóság nem lehetséges, ha az ember tudja, hogy a dolgozat megírására csak két hete volt és ez alatt az idő alatt kénytelen volt elhanyagolni a vizsgára való úgynevezett folyamatos felkészülést is. A gyakorlat ma az, hogy ha valaki egy elfogadható referátumot tart, már jó jegyet kap, ha még háromszor hozzá is szólt, akkor már jelest. Az önállóságra való nevelést úgy kell elvégezni, hogy az objektiv lehetőséget is meg kell adni a hallgatónak a tartalmas, önálló munkához.
