Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.61.)

1970. december 15-16. II. ülés

Hahn István rámutat arra, hogy amikor ezeket a követelményeket a tanszékek kidolgozták, sokszor érezték azt a papirözönt, amelyről Rottler elvtárs is szólt, s amellyel a Kar is kénytelen volt elárasztani a felsőbb hatóságokat. Amikor a tanszéke által kidolgozott mostani követelményrendszert átnézte és összehasonlította a tiz évvel ezelőtti programmal, nem volt módjában megfigyelni a gyorsuló időt, mert semmiféle drámai változás nem mutatkozott. Akkor is benne volt az anyagban a pun háború, most is benne van. Ez a cimszó azonban nem sokat mond a hallgatók számára, mert ebből még nem látják az illető háború társadalmi hátterét, annak szubtilis elemzését. Jó lenne tehát, ha egy bizonyos stabilitás lenne ezekben az anyagokban, mert aligha érdemes öt év múlva ezt a munkát elölről kezdeni.

Rámutat továbbá arra, hogy egy-egy probléma megoldásának mindig vann^alternativ helyes lehetőségei, egy államvizsgát lehet többféleképpen helyesen megszervezni, de nem helyes három-négy évenkint mindig valamely uj formával kísérletezni, amely valamely pontban talán jobb, mint az előbbi, de legalább annyi nehézséget is vet fel más vonatkozásban.

Változásnak vannak valóban alávetve az anyagban a kötelező olvasmányok. Ezért csak azokat a forrásokat adtuk meg közelezően, amelyek nem fognak változni, mert sem Tacitus, sem Istvánffy jelentősége nem változik. Az ajánlott müveket félévenkint adja meg a tanszék. Ezen a módon lehet ésszerű stabilitást elérni.

Az eddigi felszólalások az osztályozási liberalizmus sok komponensére mutattak rá, mégis néhány észstxvételt fűz hozzá. Előszöris kifejezésre jut ebben a liberalizmusban a Karon képviselt tudományszakokkal szembeni bizonyos jellegű társadalmi lebecsülés. A vizsgáztatásnál negatívan tükröződik az a szempont, hogy