Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1966-1968 (HU ELTEL 8.a.59.)
1968. február 28. I. ülés
mérőeszköz kínálkozik, hogy kik azok a működő tanárok, akiknek a továbbképzése szükséges, Kern kívánja kétségbe vonni a szakfelügyelői hálózat működésének eredményességét, de nagyon sokat kell fejlődnie ahhoz, hogy teljes bizonyossággal megállapíthassa, melyik tanár hogyan működik. Ez azonban nem eredményezheti azt, hogy meghátrál jónk a rászorultság mértékének megállapításánál, a kiválasztásnál, de nagyon körültekintően kell dolgozni ok azoknak, akik ezt a munkát majd végeik, így tehát sem az oktatásügyi szerveket, sem egyéb érdekelteket kikapcsolni nem lehet. Azon kell gondolkozni, hogy ha jobb eljárási mód nem áll rendelkezésre, valahogy a felvételi vizsga analógiájára valamiféle egyetemi eljárást kellene kidolgozni, mert ha az önkéntességen túlmenően a kiválogatásnak valamiféle módját is alkalmazni kívánjuk, akkor abba az egyetemnek feltétlenül bele kell kapcsolódnia, További tennivalót jelent, hogy ez miképp fog kialakulni, egyelőre az a dolgunk,hogy jelezzük ezt a feladatot, A legjobb és a legrosszabb tanárok szembeállítását lehetőleg kerülnünk kell, Mindkét kategóriából kell venni a továbbképzésben résztvevőket, itt legfeljebb sorrendi kérdések lehetnek, amely tekintetben állást foglalhatunk, de ennek eldöntése felettes üucfcá hatóságaink dolga, hogy milyen sorrendben oldjuk meg a feladatokat, Távlatilag döntő xjty fontosságú, hogy a korszerűen képmás és a jövőbe» kibocsátandó évfolyamok számára is biztosítani kell ezt a továbbképzési lehetőséget, hogy a szakma fejlődésével folyamatosan lépést tarthassanak, Marunk spontán kezdeményezések alapján bizonyos nem lebecsülendő tapasztalatokat gyűjtött. Hallottuk, amit Kardos professzor mondott, folyt ilyen munka a Latin Tanszéken és az Uj- És Legujabbkori Xgjc Magyar Történeti Tanszéken stb. is. Ezeket a tapasztalatokat a javaslatok kidolgo
