Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1966-1968 (HU ELTEL 8.a.59.)
1968. február 28. I. ülés
22 zásánál feltétlenül értékesíteni kell* Azt a kérdésfelvetést, hogy az {kiképzésre alapozzunk-e vagy sem, nem tartja szerencsés szembeállításnak, mart az önképzés valamiféle formáját semmiképp sem véli és vélte elhanyagolhatónak sohasem és nyilvánvaló, hogy erre kell építeni* A kérdés inkább az, hogy elegendő volt-e ez bármikor, elég-e ma és elég lesz-e holnap is pusztán erre hivatkozni, vagy pedig éhhez valamiféle konkrét segítséget kell nyújtani* A tapasztalatok szerint semmiféle ajánlás nem elegendő, hanem konkrét segítséget kell adni az önképzéshez* Az Olasz Tanszék beszámolójából is látszik, hogy milyen hasznos lett volna előre a tanárok kazébe adni a szükséges anyagokat, amelyek segítségével készülhetnek, megkthuayithetjük (kiálló készülésüket és alapot adunk a megbeszélések számára* Ezt a műfajt azonban ki kell alakítani, mert ily«» közlési műfaj eddig nincs* Ezzel függ össze a foglalkozások bármilyen típusának megfelelő előkészítése, ami szintén elég bonyolult feladatkör* A ciklusok is nyilván különbözni fognak szakonkint a követelmények és a rendelkezésre álló erők mértéke szerint* leginkább ajánlható az ötéves ciklus, mégpedig Ismételten és ez még a nagy szakok esetében sem maximalista követelmény, ha a jelenlegi körülményeink között tervezünk* Ebben azonban a szakoknak maguknak kell döntőnlök. Felmerül a kérdés, hogy osak a ml karunk végzett hallgatóival foglalkozzunk-e vagy minden, bármely egyetemen végzett tanárral, vagy pedig a területi elv szerint, m tehát a jelenleg elfoglalt munkahely szerint végzi ezt a feladatot a három bölcsészettudományi kar* Ez a kérdés nem dőlt el, pedig elsődleges fontosságú* Nem tartaná helyesnek az egyet «set és a főiskolát végzettek továbbképzését egy helyre koncentrálni* A főiskolát végzettéi továbbképzését a főiskolák tartsák kézben, kivéve ha a főiskolát végzettek 6^
