Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1966-1968 (HU ELTEL 8.a.59.)

1968. február 28. I. ülés

13

3aját szakmájuk körében nem Indiák továbbfejleszteni ismereteiket* Javasolja a kar a min lset éri uraiiak, szabják meg a tanárok heti oktatáson kívüli munkáját és mentesítsék őket ezzel az igazgatói önkénytől*

Elnök felateszi a kérdést, kiván-e még valaki szólni* Minthogy senki sem jelentkezik, a témára táxkx tér át és kifejti, hogy az eddig elhangzottak kétségtelenül nagyon sok oldalról és gazdagon egészítették ki az előterjesztést és megköny- nyitik a további munkálatokát, mint ahogy abból is indulatunk ki, hogy feltétlenül szükséges az itt tárgyalt alapelveket konkrét!zálni és továbbfejleszteni a szakok speciális igényei szerint* Csupán néhány kérdést óhajt felvetni, anélkül, hogy sorra venné a felszólalásokat* Leszögezi, hogy a kari tanács egyetért azzal a helyes törekvéssel, hogy a tanárok továbbképzésének itt tárgyalt fő fonnáját a rendelkezésünkre álló karotok lehetőségei szerint kössük az egyetemhez. Ha ebben megállapodunk, véleménye szerint nagyon lényeges kérdésben állapodtunk meg, igyekeznünk kell mindent megtenni ennek realizálása érdekében, persze nég egyszer hangsúlyozza, hogy egyelőre lehetőségeink keretei között, mint erre Benkő

6ő

elvtárs nagyon nyomatékosan ufcalt^ egyébként az Írott anyag nyomán* A maga részéről aláhúzza azt a szót, hogy «egyelőre«* Mindenesetre az a helyzet, hogy minden szinten úgy tárgyalják most ezt a kérdést, hogy a m03t meglévő erőkkel kell a feladatot megoldani* Arai más oldalról azt jelenti, amire utalt már elöljáróban, hogy úgy kell megterveznünk a feladat megvalósításának ütemét, hogy az a jelen erőkkel, a rendelkezésre álló keretek között is megvalósithc.tó legyen* Ez nyilvánvalóan azt is jelenti, hog^f^szabha^ttpác^magunk elé közvetlen feladat gyanánt azt, nm.it optimális megoldásnak tekintetnénk*

Ha mád volna rá, gyünySrll terveket tudna prezentálni pilla-