Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1964-1966 (HU ELTEL 8.a.58.)

1965. március 25. II. ülés

szakos hallgatók, akik inkább sajátoknak érzik speciálisabb szakjukat, átlagban különbek a másik szakban is* Ugyanakkor például a régé sz-*tefct őrt éne lem szakos hallgatók nem történelemi anárok akarnak lenni, hanem régészek, mint ahogy a könyvtár-magyar szakos hallgató]?: is könyvtárosok akarnak lenni de a magyar szakot lelld. i srneret ©sebben végzik, mint a többiek* Ezzel kapósolatos, hogy a magyar-történelem szakpárosítást szerencsét leírnak tartja, ugyanis az általános vélemény az, hogy a bölcsészkar a legkevésbé profilírozott szak,(eae®

1 veHdl' a nagyar-t őrt énei om szak és mindkét szkk párosítása n népművelés szákkal szubjektív*^a legkevésbé profilírozott, mert ide jönnek azok, akik nem tudnál: egyetlen idegen nyelvet «em, valami speciális dolog iránt nem érdeklődnek és mégis egyetemre akarnak menni* Helyes lenne, ha ezeket a tárgyakat egi» modern nyelvvel egy erősebben profilírozott képességet igénylő szakkal párosítanák. A szemináriumok és a speciálkollégiumok tekintetében egyetért a felszólalókkal* Viszont nem ért egyet ez egyetemi előadások bizonyos lebecsülésével, hogy minél kevesebb előadást és minél több szemináriumot , ez nem oldaná meg a kérdéseket, érdemes lenne a Módszertani Bizottságnak az egyetemi előadások problematikájával foglalkozni mint didaktikai kategóriával* Ha az előadások csak a. jegyzetek t; art almát, esetleg szövegét reprodukálják, akkor valóban értéktelenek, de ha gondolkozásra készteti a hallgatókat, még élmény ezerttbb lehet, mint a szeminárium, ahol kevesebb a lehetőség a didaktikailag tökéletes, szinte művészi jellegű megoldásokra* Tehát nem kevesebb,

liánom jobb