Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1964-1966 (HU ELTEL 8.a.58.)

1965. március 25. II. ülés

-Iliiéin tartja helyesnek: azt a«m, hogy azok, .akiknek egyik szakjuk nem tanári, sainte kivétel nélkül csak azt tekintik igazi élethivatásuknak, mind könyvtáros, régésa stb. akar lenni, és igy tanárszakjuknak nőm is tulajdonítanak nagyobb jelentőséget.

A teljesen tanárszakos hallgatók pedig már eleve bizonyos el- szürküiéai tendenciával fognak hozzá tanulmányaikhoz, olvasottságuk gyengévé válik, munkájuknak semmi jelentőségét nem látják és igy nyilván az oktatói munkában is hiba van ezen a téren. Hozzájárul ehhez az is, hogy egyes nem tisztán s tanár szakos hallgatók néha egyenesen "büntetésből” kerülnek tanári

pályára* Meg kell magyarázni, hogy valaki osak úgy lehet# jó

/>ík y

könyvtáros, ha a májűcu- szakjához is kiválóan ért, mint ahogy népművelő is csak az lehet, akinek bizonyos alapos szakismeretei vannak valamilyen téren. A hallgatók égj' része jól látja az exisztenciálie. érdekek és a bölcsészkari tanulás bizonyos ellentmond ácsát. Az már a hivatástudat jele, amikor azt mondja a hallgató - még ha negativ formában is fejezi ki - hogy akinacok az exisztenoias* a lényeg, az nem jön a bölcsészkarra, mert aoods adott esetben mégis ide jött. Ií ekünk erre jobban kellene építeni egész nevelő ívoltónkban, ugyanakkor azonban lépéseket kellene tonni abban az irányban, hogy a végző hallgatók problémái belátható időn belül kedvezően oldódjanak meg. j?e1 kall vetni azt is, vájjon a tanszékek és a HISz megtesz-« mindent a hallgatók helyes világnézetre és kötelesség- érzetre való nevelése terén, simi, szintén hozzájárul a nevs hivatástudat fejlődecéhez. Székely professzor nézete szerint a világnézeti tényezőknek nagyobb szerepük van, mint ahogy ezt az anyag tükrözi éj szén a téren újabb feladatokat kell meg-