Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1964-1966 (HU ELTEL 8.a.58.)

1965. március 25. II. ülés

- 8 fiatalok mára a mi rendszerünkben nőttek fal, sokkal kevesebb terhet hoznák magukkal a múltból, mint a 10-15 évvel ezelőtti hallgatók. Bizonyos fajta tompultság, kényelemszeretet van bennük, formailag jobban dolgoznak, mint a pár év<rel ezelőtti hallgatók, de a memóriával és szorgalommal végzik el azt, amit gondolkodással, belső ráirányítottSággal, átfűtött munkával kellene elvégezni. Ez a munkastílus nyilván őket sem elégíti ki és az eredmény esem olyan, mint amilyen lehetne, 6 ez nem kis veszéllyel jár a hivatástudat szempontjának

ból is, 12n Tisztában van azzal, hogy diploma kell, ezt azonban futószállagon elérhetőnek tartják - s ebben némileg igazuk is van, A hallgatók iá jöttek arra, hogyan kell takaré- koskodniok erőikkel, de - ami a legnagyobb baj - a gondolkodással, az önálló munkával is. Valóban az élet szerkezete világszerte olyan, hogy a társadalom legkevésbé megbecsült eleme a tanár vagy a humán értelmiség* Megmutatkozik ez a Bölcsészettudományi &ar helyiségekkel stb, való ellátásában, a gazdasági, utazási lehetőségekben is. Ez megint egy ok, hogy ^hallgatók egész munkájkukat különösebb lázongás és kesergés nélkül tompult belenyugvással végezzék. Elég sok vidékre került hallgatónkkal tartunk kapcsolatot: nagyon nehéz körülmények közé kerülnek, azok a kollektívák, amelyeknek szívesen kellene fogadniok őket, nagyon sok helyen nem állanak a helyzet magaslatán, ez azután a lelkesedést lehűti. Tavaly egyik hallgatónk Miskolcon vagy a környékén akart elhelyezkedni, mert a szülei ott élnek, s egész Borsod megye nem vi volt képes őt foglalkoztatni, most Pesten lakik albérletben, Ennek következtében a hallgatók úgy érzik, hogy ők egyfajta semleges maradványai a magyar társadalomnak és