Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1964-1966 (HU ELTEL 8.a.58.)

1966. március 4. III. ülés

1^0-lomért tanártulteaarmelés van, tudomány szakoka t állítunk le, hiszen már nincs semmi garancia arra, hogy a már £«Ivetteket el tudjuk helyezni* Jobb módszer lenne az, ha a Jelentkezőkkel közöljük, hogy a saját veszélyükre tanulhatnak, mindig akadna egy-két önfeláldozó ember, aki még igy is hajlandó az illető tudómén, t elsajátítani, hogy azt művelhesse. Ha az oktatást le is állítjuk, a szak fejlődése nem állh t * le.

Székely György s megdöbbente» olvasta a Jelentést, elismeri, hogy a kiküldött bizottság rendkívül nehéz feladatot vállalt és Jelentős munkát végzett, de ez a munka felelőtlen volt, mert olyan elveket fejtenek ki itt az előterjesztésben, amilyeneket egyetemi oktatók lelkiismeretesen nem fejthetnek ki* Olyan megfogalmazások szerepelnek benne, hog; különösen csodálnia kell, hogy irodalomtörténész árai professzor a aláírta, ti, hogy a Magyar Nyelvtudományi Társaság vagy az Irodalomtörténeti Társaság idegen test ebben az épületben és azután csak harmadik és negyedik helyen szerepelnek az egészségügyi, propaganda és külkereskedelmi vállalatok. Az irodalomtörténeti és a nyelvtudományi társaság nem idegen szervek, más kérdés, hogy a Jelen pillanatban talán máshol Jobb helyük lenne, de igy fogalmazni mégis durva hiba. Elekes elvtárs utalt arra, hogy négyzetméterekkel nem lehet lemérni az oktató-nevelő munkát. Figyelembe kell venni azt is, hogy vannak olyan szakágazatok az egyetemen, amelyeknek tudományos intézetük nincs, amely tudománynak csak itt van helye, vagy például a művészettörténet és a néprajz tudományos kutató csoportja illetőleg más területeken dolgozó munkatársak is itt vannak elhel, ezve. Mindez példa arra, hogy a felmérés néni történt alaposan éa egyben Jelzi, hogy egyáltalán nem szabad négyzetméterekre vetíteni