Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1962-1964 (HU ELTEL 8.a.56.)

1963. április 25.

általában helyesli a hallgatok vidéken való elhelyezését. Egyes hallgatók számára mindig meg kell adni a lehetőséget, hogy speciális területen helyezkedhessenek el, mert ha tanárnak megy heti 40 órai munka mellett a tudománnyal már nem tud foglalkozni* Nem lehet tehát azokat sem megbélyegezni, akik nem tanári pályára mennek, hiszen a különböző kiadóknak és más szerveknek is szükségük van képzett szakemberekre, haj az is, hogy a tanári fizetések nagyon alacsonyek: egy kezdő műszerész is megkeres 1750 forintot a MOM-ban, a tanár 1350-et. Igaz, vannak, akik lelkesedésből lemondanak a nagyobb jövedelemről, de ha egy fiatal tanár elmegy vidékre, a fizetése még a lakbért és a kosztot sem fedezi. A körülményeken tehát javítani kell.

Dobrovits Aladár csatlakozik Kniezsa István professzor szavaihoz. Az összefoglaló, kompendium jellegű előadások unalomba fulladnak, a tanár elveszti kapcsolatát a hallgatókkal, pedig erre a kapcsolatra szükség van, kell legalább néhány érdeklődő, hiszen a tanár nem gép. Akárhányszor tapasztalta, hogy mihelyt az előadások során kitér egy-egy tudományos problémára, azonnal felébred a hallgatókban az érdeklődés.

Igaz, számolni kell a hallgatóknak azzal a fajtájával is, amely arra épit, hogy abból vizsgázik, amit az előadásokon hallott, de talán nem lenne helyes az egész egyetemi oktatást az ő kedvükre megformálni, mert az ilyen hallgató csak éppen át akar csúszni a vizsgán, a többi nem érdekli. Ehelyett jobb megmondani, hogy egy bizonyos tárgykörben hol kapják meg a vizsgára szükséges anyagot és arról beszélni, ami fejleszti a hallgatók