Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1958-1960 (HU ELTEL 8.a.54.)
1958. október 16.
\- 5 Magam is úgy érzem és vallom., hogy senki sem maradhat meg a közöny és tétlenség állapotában, s főként senki sem hiheti, hogy a pásszív rezisztenciának valamilyen nálunk alkalmazható változata közérdeket szolgálna. A közérdeket, s szocialista egyetem érdekét csak az aktiv, őszintén aktiv oktató és nevelő munka szolgálja. Nem. szabad, hogy ifjúságunknak akár csak egy töredéke is bárkibben az oktatói, a professzori karból csöndes támaszt, néma szövetC ségest sejtsen olyan indulatokhoz vagy elgondolásokhoz, amelyek szemben állnak a magyar népi demokrácia érdekeivel* Én szinte bizonyos vagyok benne, hogy ilyen sejtéseknek ma már egyetemünkön nincs, nem lehet, vagy alig-alig lehet objektiv alapja, s mégis hangoztatni kell ezt, mert itt a puszta látszat is súlyos veszélyek forrása lehet a néha felszínesen, látó ás Ítélő ifjúság életében. El kellett|mondanom ezeket a kissé aggodalmas szavakat, . de el kell mondanom azt is, hogy■a kari vezetés minden erejével azon lesz., hogy • egyetemünkön mindenki - profeszszorok, ifjabb oktatók s hallgatók egyarántVnyugodt és anak szabad légkörben dolgozzék. Voltak évek, s nem is távoli évek az egyetem életében, amikor olyanok is teOjfíínek érezték itt a légkört, akiknek egyébként semmi sem nyomta c a lelkét, olyanok munkáját is zavarta némi bizonytalanság, akik úgy érezték, hogy legalábbis jőszándékaikat senki sem vonhatja' joggal kétségbe. Minden erőmmel azon leszek, hogy karunkon .mindenki az önbizalom, a biztonság méltó és jogos mértékével munkálkodhassék és senkit egy pillanatra se nyomasszon valamilyen kiszolgáltatottság méltatalan érzose. ÍJ9m kétséges előttem, hogy ilyen elgondolásaim
