Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1958-1960 (HU ELTEL 8.a.54.)

1958. október 16.

dünket rosszhiszeműen konstruált áüigazságokkal, majd erőszakkal szeretnék megdönteni, hanem azok, akik megérni vágynak a szocializmus fölépítését.

Hogy mindez igy legyen, újabb és erővel teljes lépésec _ • ‘ * két kell tennünk a szocialista egyetem kíépitáse felé.

Jobban át kell hatnunk az oktatás anyagát és módszerét

Marx és Lenin tanításaival, határozottabban kell munkál*

kodnunk az ifjúság fogalomtárában élő téves eszmék kigyom- lálásán s az igazi tvjbs&M meggyökereztetésén. S részben az oktatás anyagán ás metódusán keresztül, részben egyéb alkalmas uton-módon nevelnünk is kell a ránkbizott ifjúságot,

formálni a fiatal, puha lelkeket. Sokan fiaink és leányaink

%

közül csalódottak, bizalmatlanok; elzárkózottak, vagy épc

\

penséggel felelőtlenek és cinikusak. Ebbe nem szabad bele' * < ;

nyugodnunk. A cinizmus és bizalmat lanság légkörében nem folyhatik termékeny nevelámunka. Aktívan, céltudatosan, szeretettel és lankadatlanul kell küzdénünk a fiatalság leikéért, mert ezt a lelket megnyerni szinte annyi, mint a jövőt nyerni meg.

De kérdem, mélyen tiszteit Kari Tanács, nevelhet-e, gyó- gyithat-e csalódott lelket csalódat lélek, közönyös, elzárkózott szivet közönyös, elzárkózó szív? Bizonyára nem. Aligha munkálkodhatik a szocialista egyetem .építésén olyan tudós, olyan kutató, olyan pedagógus, aki, ha nem is tesz semmit a szocializmus ellen, tehát bizonyos értelemben lo- jális a népi demokrácia rendjével szemben, viszont nem is visz lendületet, mozgósító erőt oktatói-nevelői munkájába. Ezeket a. gondolatokat érinti az a nevezetes párthatározat, amely a magyar egyetemek kérdéseivel foglalkozik, s se ly egyik pontjában világosan kimondja, hogy egyetemünk nem elégedhetik meg az oktatók passzív lojalitásával.- 4 -