Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1948-1950 (HU ELTEL 8.a.51.)
1949. május
3 s z aktud ományunkat. á fölszabadulás után uj világ alt ült körülöttünk. Uj világ, amelyben Karunk, megfigyelésem szerint, sokáig értetlenül, majd kétkedőén, mást-váró csalódottsággal, tartós csodavárással, végül is tétlen vagy tartózkodó várakozásai állott. Közben pedig csodák történtek: megszületett a hároméves terv, amely az ország újjáépítésének, a háborús pusztítással meösemmisült ma, yar 0azdasági élet helyreállításának, nem remélt eredményeit szolgáltatta. Á hároméves terv na0y teljesítményének reánk nézve fölmérhetetlen eredménye, hogy mindezt külső segitség nélkül, magunk munkájával értük el s ho^y megértettük a tervszerűség hagy jelentőségét és a közösségi munka nagy nemzetépitő voltát, he meghozta a hároméves terv --arunk és az nevetem, de általában a tudományos munka és a Tudomány tekintetében azt az értékelést, megbecsülést és általános elismertetést, amire és amilyenre a múltban sohasem volt példa s amire mé0 vágyálmainkban sem gondolhattunk. Kormányzatunk és dol0ozó népünk akaratából, a ua yar Tudományos Tanács létesitésévei, külön tudományos állományba kerültünk, amelyben a költségvetési előirányzaton messze túlmenően, a tudománye0yet mek kor oében tartozó I2ü0-nál több szakember részesül fizetéstöbbletfeen. Tudjuk, nő j vannak, akin e ^előre kivülmaraatak még izeken a kereteken, vagy akik nincsenek megfelelőbben besorolva, mégis mindnyájunknak el kell ismernünk ennek a ténynek óriási jelentőségét tudományos munkalehetőségeink tekintetében. r,zzel uó'yanis elhárult munkánkat gátoló nyomasztó anyagi nehézségünk, amit számszerűen kifejezni nem is lehet, mert a fizetéstöbbleten felül, számításba kell vennünk az elsőrendű élelmiszerek és Ruházkodási lehetőségek kedvezőbbre íordulását. n tudományos státusba sorolás jelentőségét fokozza mé0 az az örvendetes tény, ho^y annak jövet munkáló volta soha nem tapasztalt módon és
