Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1940-1941 (HU-ELTEL 8.a.46.)

1940. december 16.

16.

latra és észszerűbb gyakorlatra képesít a merőben ösztönös rutinnal szemben. Különösen jelentős az ifjúkor lelki életének tanulmányozá_ sa, amely új szempontokat ad a ser- dulés korszakának megismerésére és a megfelelő lelki bánásmódra. Az elméleti pedagógiát a tanárjelölt III.és IV. éves korában köteles tanulmányozni az egyetemen,ugyanekkor már szaktárgyainak tanitási módszereire vonatkozó előadásokról gondoskodik a tanárképző-intézet, így szaktudományi, filozófiai és elméleti neveléstudományi ismeretekkel felszerelve indul neki a tanárjelölt a gyakorló évnek, amikor az iskola valóságos belső életét van alkalma megismerni, hospitálás és saját előadása utján a tanítás gyakorlatába belemélyedni.

A tudományos és a gyakorlati tanárképzés igy összhangban, egymásra szervesen felépítve, szolgálja a tanári hivatásra való elő- ••

készülést. Mindez azonban többé- kevésbbé csak az intézmény elméleti szerkesztménye: a rideg valóság, fájdalom, a gyakorlatban más képet mutat. Először is a filozófia és az elméleti pedagógia tanulmányozását a tanárjelöltek jókora tömege elhanyagolja: az idevágó előadásokat nem hallgatja, ezek indexének csak holt leltári, bár a tanárképző-