Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1940-1941 (HU-ELTEL 8.a.46.)

1940. december 16.

15. állandóan átéli. Ha nincs alapos szaktudományi képzettsége s ebből folyó állandó továbbmuvelődési vágya, belsőleg elernyed, lelkileg elszegé­nyedik és kiüresedik: tankönyvszágú homo unius libri-vé silányul. De a tanárjelöltnek az egyetemen szaktárgyain s ezek határ- területein kivul a filozófiában is alapss képzettségre kell szert tennie, nemcsak azért, mert a filozófia éb- részt az egyes szaktudományokban fo­lyó munka megismerési természetének és módszereinek tudatára s illeszti be ezeket az egész emberi tudás kö­rébe, hanem azért is, mert a tanár nevelő munkája világnézetformálás : az élet céljára és eszményeire, a kultúra értékeire nézve a filozófia ad eszméket azoknak, akik másokat öntudatosan vannak hivatva vezetni s lelkűket alakítani. Mindezek alap­ján megállapíthatjuk, hogy az ala­pos tudományos elméleti képzettség a tanári hivatás elengedhetetlen feltétele. Ezt adja meg az egyetem. Az egyetem mellett felál­lított tanárképző-intézet feladata viszont a középiskolai gyakorlati tanitó-nevelő hivatás közvetlen szolgálata. Az egyetem az elméleti pedagógiába, mint tudományba beve­zeti a tanárjelöltet. Erre nagy szük­ség van, mert az elmélet a maga tu­datos szempontjaival jobb tapaszta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom