Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1925-1926 (HU-ELTEL 8.a.1.)

1926. május 6.

- 13 munkájáról lévén sző, nem volt Ízléses, de a bírálatban legnagyobb részben -igaza volt és a viszónválasz»melyet neki Gaál adott, még több hibáját bizonyitá Gaál tudományának. Egyes eseteket hoz fel, melyek Gaál hibás tudományos módszerére és ismereteinek hiányosságára jellemzők; igy a latin genitivus plurális dolgában Gaál válaszában elismeri hibáját, de azzal menti, hogy ezt a latin elemi iskolában igy szokás mondani. Más esetben Gaál azt áliitja, hogy a második deklináció u végzete mindig hosszú. Benigny erre kimutatja, hogy a nagy nyelvészek szerint rövid,mire Gaál védekezése abban áll, hogy a

gr gr

vélemények eltérők, mert o MarXot követte másokkal szemben, ami annyit jelent, hogy o Brugmann és Meillet

gr

tekintélyével szemben egyszerűen MarXnak Hilfbüchiein-jéré támaszkodik, tehat a latin történeti nyelvtan tárgyalását nem lehet rábizni. Hasonló eset állapi tható meg Gaálnál az 1 hang és azzal összefüggoleg veláris és post palatáü s kérdés tár_ gyalásakor, mert Brugmannt meg sem nézte és viszonválaszában Rechthaberei kedvéért hibás állításait nem vonja vissza. Szidarovszkyra nézve elismeri,

gr

hogy nem olyan kaliberű, mint Schmidt József, aki tudományos tekintetben magasan állott, széleskörben dolgogr

zott, a főbb indogermán nyelveket alaposan ismerte és nagy problémák., kai foglalkozott. Szidarovszky