Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1971-1972 (HU ELTEL 7.a.72.)

1971. szeptember 14. oktatói értekezlet

- 14 К

fogások újdonságának nyomasztó hatása alatt egyre inkább elfordul az elmélettől. A gyakorlat - legyen az helyes vagy helytelen - életére való túlnyomó befolyása miatt további fejlődésének kizárólagos meghatározójává válik, és ha a munkahely megszokott tevékenysége, rutinja, a gyakorlati munka irányvonala az egyetemen tanult elméleti tételekkel konfrontációba kerül, az elmélettel szemben a gyakorlat kerekedik felül. Ь folyamatban egyre csökken az elméleti igényesség, s végezetül emberünk - néhány esztendő múlva - nyugodt szÍvvel kijelenti, hogy boldogulásához semminemű elméletre, eszmére, ujdonságkeresésre, a napi jelenségek általánosítása nyomán levont uj következtetésekre szüksége nincsen. A gyakorlatias foglalkozásokat tulajdonképpen az elmélet örökké való igénylése érdekében kell kifejleszteni.

Már eddig is sok mindent tettünk a gyakorlat és az elmélet összekapcsolására való készség kifejlesztése területén, ebben a tanévben négy irányban kellene továbblépni:

a/ A tételes tárgyakból bőséges anyagú iratminató- tatárat kell összeállítani még ebben a félévben. Az iratmintatár kézbeadása a gyakorlati szemléletre nevelésnek egyik mozzanata. Bevezetése konkrét gyakorlati készségeket fejleszt ki, ha azt is elérjük, hogy a minták alapján megadott tényállásokból kiindulva a hallgatók maguk is készítsenek, szerkesszenek iratokat.

b/ A jog sajátos fejlődésének eredményeként még azokban a jogágazatokban is, ahol az alapvető jogszabályba? anyagot kódex foglaljaössze, se szeri, se száma azoknak a kódexnél rendszerint alacsonyabb rangú jogforrásoknak, amelyek jelentős részét teszik a jogágazat szabályanyagának és velük a jogágazatrol való gondolkodás során számolni kell. Kzek között az alacsonyabb /íangu jogszabályok között nem egy olyan, amely később