Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1969-1970 (HU ELTEL 7.a.69.)

1970. március 17. III. rendes

15

[Q

Az államigazgatás szervezése és vezetése /III, évfolyam I,és II,szemeszterében/ a vállalatokat irányitó államigazgatási szervezet és gazdasági tervezés cimü fej estben az államigazgatási ágazatban /IV. évfolyam/ 2.félévben keresztül szerepel, ugyanez a tárgy a gazdasá- gi ágazatban /V-*évf oly am/ egy féléven keresztül. Véleménye szerint nem érdemes két helyen szerepeltetni ezt a tárgyat. Ugyancsak nem ide tartoznak: jogi képviselet és védelem /III, évfolyam II,félév/ határozatszer/ 'á polgári eljárásjogban, /IV.évfolyam I,félév/

A polgári nemperes eljárások / IV évfolyam I.félév/ polgári jogviták elbirálása biróságon kivül /V.félév c.tárgyak/.

Ezután példákat hozott fel arra,hogy a gazdasági ágazatban a tárgyak sorrendisége nem megfelelő, A IV. évfolyamokra gyakran kerültek a szerződéssel foglalkozó tárgyak, az V. évfolyamon a vállalattal kapcsolatosak. A szemléletet meg kellene változtatni. Véleménye szerint a sorrendet a következő módon lenne indokolt mégváltoztatni: III, évfolyam I, félév: igazgatás általános kérdései, II.félév vállalati igazgatás, évfolyam I, félév vállalat és vállalati

érdekeltségek, II. félév szerződések , V . évfolyam szerződések folytatása és a döntőbizottsági szervezet és eljárás. A továbbiak során visszatér az ágazati képzés jellegére és vitába száll Király profe- szorral. Véleménye szerint az ágazati képzés és a nagykorúságra nevelés elve nem fér össze a javasolt kötöttségekkel.Ér-etlen rész a

akad , „

hallgatók között шжйЬ&Шх&с mindig sxxx®íüö^ kizárólagosán az о magatartásukat sem lehet figyelembe venni, A másik akadály pedig az, hogy első osztályú és másod-osztályú ágazati tárgyak jönnek létre, az előbbi esetében kötelező felvenni a hallgatót, a második esetben választhat. Úgy látta,hogy a megoldás esetén az előny kisebb, a hátrány nagyabb.

Berényi Sándor: először az ágazati képzéshez és ezen belül a szakmai gyakorlathoz szólt hozzá. Véleménye szerint van amin lehet, van amin nem lehet vitatkozni. Ez különösen áll a szakmai gyakorlatok kérdésére, A szellősebb tanterv az oktatók és a hallgatók problémáját bizonyos mértékig megoldja. Ezért elméletben egyetértett a hathetes egyéni gyakorlat gondolatával, de felvetette azt a kérdést, hogy ki legyen az az oktató, aki a tanszéken az ügyeletet tartja, más oldalról: hogyan biztosítsuk a hallgatók részére a megfelelő pihenést, az utóvizsgákra való felkészülút.

J