Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1969-1970 (HU ELTEL 7.a.68.)
1969. december 16. II. rendes
- 12 Л jogfejlődés az erre vonatkozó morális neggondolások módosulását tükrözi. A rónai j)g és a feudális államok joga a beleegyezést jogellenességet kizáró absalut oknak ismerte el. A XVÍEII. században a kívánatra ölest a porosz büntetőtörvények az öngyilkossághoz való segítségnyújtásként fogják fel és a szándékos emberöléshez képest enyhébben büntetik. Ugyanilyen álláspontra helyezkedik a XIX. század az osztrák büntetőtörvényhozás is. /л Code Pénale, továbbá az angol az okásjog nen tesz különbséget a szándékos emberölés es a kívánatra öles között./ ^ XIX. század második felében a kívánatra öles enyhébb büntetést érdcmclhetősóge válik uralkodóvá. Magyarországon Wuchotich Institutiones-ébnn Írja, hogy:"in volentes de si agatur iuribu3, quibus rcnunciare integrum non est delinqui posse dubio c .ret, ergo qui volenton oeoidit est verus delinquens". Az 1843. évi javaslat viszont enyhébb büntetéssel fény ege - ti a kívánságra ölést. A kívánságra öles tárgyában létező jogi rendezés kapcsolata a szervátültetéssel abban van, hogy a kívánságra ölés el - vagy cl nem ismerése, illetőleg a beleegyezés jogellenességet kizáró tényezőként, vagy jogellenességet csökkentő tényezőként elismerése átnő az életen belüli emberi szerv elidegenítésének a problematikájába. A beleegyezésről később is lesz még szó, e helyütt arra kell rámutatni, h .így : 1./ A ma hatályos büntetőtörvény a kívánságra ölesnek az 1878, évi V.tv. 282.§-ában foglalt tényállását non tartalmazza, azaz a beleegyezésen túlmenő és valójában az élet kioltására vonatkozó passzív alany által végzett felbujtás /ani a kívánat mindennapi fogalmát is meghaladja/ ellenére sem különböztet a szándékos emberöléstől, ami az élet feletti rendelkezési jog cl non
