Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1969-1970 (HU ELTEL 7.a.68.)
1969. december 16. II. rendes
1 щ "Erkölcsileg kifogás alá esik a halálbasegités annálfogva, mert a szánalom motivuma egyfelől, az ólet értéktelenségének mindonkóp ingatag tulajon nyugvó megállapítása, másfelől sohasem lehet oly erős hogy megfoszthassa érvényétől azt a lényegében erkölcsi jellegű normát) mely az embernek megölését tiltja. De jogi nézőszögbői sem okolható meg az ily humánus kivégzés megengedése, mert amennyire jogosnak kell minősíteni a megtámadottnak védekezés közben elkövetett - esetleg életjogot pusztító cselekményét, s el kell tűrni, hogy a végszükségben lévő ártatlan egyénnek feláldozásával mentse más módon meg nem óvható életjogát, amennyire nem emelheti fel tiltakozó szavát a jog sem a halálbüntetés, sem a háborús öles ellen: annyira tilt koznia kell minden oly cselekmény ellen, melynél végső elemzésben semmiféle kényszerítő szükség nem támogatja az ember legértékesebb javának elpusztítását. Az élet értékességének kérdésében a jog nem Ítélhet s amennyiben hatalmi szóval mégis jogi szer Vekre bízná az állam a döntést, s megengedné az élet értéktelennek nyilvánításával annak akár magánügyén, akár orvos, akár hatósági közeg részéről való elpusztítását, ezzel nem zárná ki a tarpeji sziklához közeledés lehetőségét sóm, A le.- ghatároz о tt abban tilta- ikifamrnrafa koznunk kell tehát mindennemű oly kísérlet ellen, amely az ars bene moriendi eseteinek büntetlenséget kíván biztosítani." e/ A kívánságra ölés tárgyában a különféle törvényhozások eltérő álláspontot foglalnak cl. Nem egyértelműen utasítja el a jogi szabályozás annak a szándékos emberöléstől elkülönítését. A volenti non fit iniuria elve a büntetőjogban пен de legalábbis nem általánosan érvényesül. Ebből következik, hogy bizonyos jogok /elsősorban az élethez való jog/ nincsen az ember rendelkezése a- lett. Az arról való lemondás is - eszerint - semmis.- 11 I
