Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1969-1970 (HU ELTEL 7.a.68.)
1969. december 16. II. rendes
fUw- Io ja. 1961. /P.239,/ Idézi J.Sawicklj ICunstfchlor "bei ärztlichen Eingriffen im Strafrocht, der Boktrin und Urtcilssprechung 1965* /P.154./ /A fogalmak tisztázása e helyütt különösen fontos, ugyanis a «jogi szabályozás tulajdonképpen a tényleges halál állapotának a megállapítása feltételeiről óriási felelősseget hordozván magában, - csakis egyfajta értelmezést tűr meg// d/ Euthanasia-n a "menthetetlen" halálravált ember halálának a siettetését, illetőleg előidézését, tehát az " rtéktelen" élet elpusztítását kell érteni. Binding és Hoche arra az álláspontra helyezkedett, hogy a gyógyíthatatlan embetegek és a halálosan megsebesültek megölését nem kell büntetni, sem azt, aki halálos beteget annak a kívánságára megöl."Az elmebetegek elpusztítását a hozzátartozók érdeke, - a halálos sebesültnek,a halálkinok között vergődőnek fájdalomnélküli megölését pedig az illető egyének érdeke okolná meg." /Angyal Pál: A magyar büntetőjog kézikönyve^, Budapest. /P.571./ A ^öttingeni Psychologisch-forcnsische Vereinigung 1921-ben ellenezte Binding javaslatát, de úgy nyilatkozott, hogy amennyiben a reménytelen beteget saját kívánságára vagy a gyógy ithatatlan elmebeteget részvétből ölték meg: ndkivül enyhe büntetés kiszabása lenne indokolt, sőt a birét fel kellene jogosítani, hogy méltányos esetben eltekinthessen a büntetéstől. Az 1924. évi dán tervezet szerint: "ín. a cselekményt /kívánatra ölás/ tettes azért követte el, hogy a reménytelen beteget súlyos és el nem hárítható szenvedéseitől megmentse: ':'.lönös méltánylást érdemlő körülmények esetében a büntetés kiszabása mellőzhető". Aagyai Pál az euthanasia megengedését szöges ellentétben állónak látta nemes к az erkölcsi, de a jogi alapelvükkel is. T
